Sárgít az irigység

Csalódott, aki arra készült, hogy csakis „mások” irigységéről és rosszindulatáról lesz szó dr. Almási Kitti klinikai szakpszichológus egri előadásán, amely a Nyitott Akadémia sorozatban hangzott el. A pszichológus e helyett azzal szembesítette a hallgatóságát, hogy a bennünk fortyogó negatív érzéseket vegyük szemügyre. Ez persze nem mindig könnyű, hiszen ki ébred rá szívesen, hogy főként azért kell neki a méregdrága autó, puccos kerti medence, mert a szomszédnak is van olyan? S ki gondol arra az üzletekben tülekedve, hogy igazából nincs is szüksége a csillogó árukra, amikért mindjárt egy vagyont ad ki a pénztárnál?

A szakember szerint az irigység már kicsi gyerekkorunktól bennünk lakozik. Kezdetben a szüleinket irigyeljük, mert ők nagyok és azt tehetnek, amit akarnak, akkor ehetnek fagyit, amikor csak kedvük szottyan. Később a főnökünk hatalma kelt bennünk hasonló rossz érzéseket. Leginkább azok sikereire vagyunk irigyek, akikkel egy szintről, egyenlő esélyekkel indultunk. Az angol királyi család pompájáról szóló cikkek nem érintenek minket olyan érzékenyen, mint hajdani diáktársunk szédítő karrierjének híre. Ezért is tanulságosak az osztálytalálkozók, ahol a viszontlátás örömét is felülmúlja a téma, hogy ki mire vitte. Dr. Almási Kitti úgy gondolja, nem a bajban, hanem a sikerben ismerjük meg az igazi barátot. Kevesen tudnak ugyanis őszintén örülni mások előmenetelének, gazdagodásának. A pszichológus azt tanácsolja: ha a gyomrunkban mardos az irigység, érdemes tükörbe nézni, vajon megtettünk-e mindent azért, hogy a mi életünk is hasonló sikersztori legyen?

A bölcsek szerint a szánalom ingyen van, de az irigységért meg kell dolgozni. Akadnak, akik státuszszimbólumokkal hirdetik, mire futja nekik: drága kocsival járnak, csakis márkás holmikba öltöznek, s azt se bánják, ha mások belesápadnak az irigységbe. A klinikai szakpszichológus – aki könyvet is írt e témáról – arra figyelmeztet: ne essünk a „gerjesztett vágyak” csapdájába. Sokszor csak azért kell nekünk valami, mert másnak is van. Ám nem mindig érdemes sok-sok munkaórát beleölni abba, hogy megszerezzünk egy drága tárgyat, ami nem is biztos, hogy boldogabbá tesz…

FOTÓ: SHUTTERSTOCK