Egymás mellett, békességben (?)

– A gyerekes famíliákkal a legtöbb a gond: amíg kicsik, állandóan rohangálnak, kiabálnak, a szülők pedig rájuk se hederítenek. Behozzák a lépcsőházba a homokot, a sarat. A földszinten lakom, szinte mindennap takarítanom kell, mert nem bírom elnézni a koszt.

A nagyobbak sokat buliznak, úgy viselkednek a lépcsőházban, mintha valami klubban lennének. A pincében sokszor nem tudok bemenni a tárolómba, mert odatámasztják a biciklit vagy a motort.

Nem könnyű több tucat embernek egymáshoz alkalmazkodnia a társasházban, de léteznek az együttélésnek bizonyos minimumai, amit könnyen be lehetne tartani, csak jó szándék kérdése – panaszkodik a szombathelyi négyemeletes panelben élő nyugdíjas Erika. Úgy véli, önálló családi házban lakni maga a boldogság netovábbja.

– A szomszédom éjjelente és hajnalonként kalapáccsal vert egy vashordót. Szépen kértük, hagyja abba, persze teljesen eredménytelenül. Kezdtünk kikészülni, nem tudtunk pihenni, fáradtan mentünk munkába, s egy idő után úgy éreztük, hogy szétrobbanunk a dühtől és a tehetetlenségtől, pokol lett az életünk.

Kamerával felvettük a zajongásait, többnapnyi felvétellel besétáltunk a rendőrségre, ahol azt mondták, majd ha tettlegességig fajul a dolog, akkor intézkednek. Valami azért történhetett, mert hamarosan leállt a kopácsolással – meséli Péter, aki egy alföldi nagyvárosban él.

Könnyen megkeseredik az ember élete, ha nem mindennapi szomszéddal verte meg a sors, Arany János is megírta: rossz szomszédság török átok. Állítólag a törökök akkor mondták, hogy „Legyenek rossz szomszédaid!”, ha ártani akartak valakinek.

A „jó sövény a legjobb szomszéd”, tartja a közmondás, ám ha a sövény átlóg a szomszéd kerítésén vagy beárnyékolja a házát, máris kész a baj. Mindenesetre megnyugodhatunk, úgy látszik, rajtunk nem fog a török átok, már ami a rossz szomszédságot illeti.

Az Európai Unió lakóinak mintegy ötöde (18,3 százalék) szenved a szomszédja keltette vagy az utcai zajoktól – derül ki az Eurostat friss jelentéséből. Ha megnézzük, hogy a különböző országok lakóit milyen mértékben zavarja a zsivaj, azt találjuk, hogy a máltaiak (28,2%), a németek (27,8%) és a hollandok (27,1%) a legháklisabbak, vagy ezekben az országokban él a legtöbb alkalmazkodni képtelen, öntörvényű ember.

Ők valószínűleg az élet más területén is hasonlóképpen viselkednek, hiszen nem valószínű, hogy míg valaki szomszédként összeférhetetlen, addig a munkahelyén nyájas és szolgálatkész volna.

A lista szerencsés legvégén Horvátország tanyázik, ahol a lakosság csupán 8 százaléka számolt be arról, hogy zavarja a szomszédja hangoskodása vagy az utca zaja. Hazánk ugyancsak a lista végén szerepel, hátulról a második helyen.

Igaz, a számok alapján így is 800 ezer ember mindennapjait keseríti meg a szomszédja vagy az ablaka alatti ricsaj. A szenvedők aránya több mint kétszer akkora a városban élők körében, mint a vidéken lakóknál.

Míg az egyedülállók csaknem 21,8 százaléka állította, hogy zavarja a szomszédja vagy az utcazaj, addig a két felnőttes háztartásokban ez az arány 18,7 százalék, a három és annál több felnőttből álló háztartásoknál pedig csupán 16,2 százalék.

Számít a háztartásban élő gyerekek száma is: ahol nincs gyerek, 19 százaléknyian számoltak be arról, hogy zavarja őket a zaj, míg a gyermeket nevelő háztartások 17,2 százaléka vélekedett így.

A kutatásnak további érdekes eredménye, hogy az egyedülálló 65 év alattiakat jobban zavarják a szomszédjukból vagy az utcáról áradó zajok, mint a 65 év felettieket.

Lehet, hogy az előbbiek jobban is hallják, ezzel együtt a háklis idős emberekről szóló mítosz jelen esetben kissé megbicsaklott…