Kinek mondjam el – Apa kicsi lánya lassan felnő

Kedves Ágnes!

Negyvenöt éves nyelvtanár vagyok, egy egye­temi városban élünk a férjemmel és a 14 éves fiammal. A házasságom nagyon jó, de mégis van egy probléma, ami kimondva-ki­mon­dat­lanul kettőnk közé ékelődik. Kérem, adjon tanácsot, mit tehetnék.

A férjemnek ez a második házassága. Húsz évvel ezelőtt vált el. Hozzáteszem: nem miattam, mi még nem ismertük egymást. Az első házasságát nagyon fiatalon kötötte, s csak azért, mert a lány, akivel járt, teherbe esett. Hamar kiderült, hogy nagyon nem illenek egymáshoz, de Zoli nagyon szerette a kislányát, ezért még sokáig velük maradt.

Hanna nyolcéves volt, amikor mégis elváltak. A nagyon apás gyereket megviselte a válás, s a férjemből ez óriási lelkifurdalást váltott ki. Ami szinte máig tart…

Mindig rengeteget foglalkozott a lányával. Sokkal többet volt vele, mint amit a törvény előírt. Szerencsére a lány anyja soha sem akadályozta őket ebben. Az exnej egyébként hamar férjhez ment, s az elvált házastársak kapcsolata mindig teljesen normális volt, magam is jó viszonyban vagyok az első feleséggel.

Ám Hanna rájött, hogy az apjától mindent megkap, ami csak az eszébe jut. Az pedig nem kevés…

Nem tagadom, jómódban élünk, a férjem vállalkozása virágzik, nekem is rengeteg lehetőségem nyílik angoltanárként. Soha nem sajnáltam a pénzt és a törődést a kislánytól. Én már kamaszként kaptam meg, a fiam testvéreként szeretem. De ahogy nőtt, egyre nagyobb igényei lettek.

Az apja autót vett neki érettségire, egyetemistaként pedig lakást. Nem tudom, mert nem kérdezem, hogy mennyi zsebpénzt kap, de gondolom, sokat, mert a lakást és az autót fenn kell tartani. Mindezt úgy, hogy nem dolgozik és nem is tanul, mert már a második egyetemet hagyta abba.

A férjem mérgelődik ezen, de ha én is egyetértek, akkor mindjárt védeni kezdi a lányát. Hogy a válás miatt lett ilyen passzív és felelőtlen, tehát ő, az apa tehet róla. Nem akarok ezen veszekedni meg gonosz mostoha sem szeretnék lenni. De normális az, hogy egy 28 éves, egészséges nőt az apjának kell eltartania?

Üdvözlettel: Judit

Kedves Judit!

Nem, nem normális. Jogos, hogy szúrja a szemét. De azért a helyzet kicsit bonyolultabb. A második feleség soha nem szidhatja párjának a gyerekét. Ez már csak így van.

Úgy vettem ki a leveléből, hogy a mostani család nem nagyon érzi anyagi hátrányát a lány ajnározásának. Ezért azt tanácsolom, hogy a béke érdekében legyen türelmes, hagyja, hogy a férje magától lássa be: ideje, hogy a lánya a saját lábára álljon.

Ha az apa már mérgelődik, akkor a folyamat elindult.

Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes