Kinek mondjam el? – Figyelmességek nélkül

Kedves Ágnes!

Tanácsot szeretnék kérni egy talán nem jelentős problémában, ami azonban számomra mégis bosszantó. Van egy barátom, ő elvált, én özvegy vagyok, már mindketten nyugdíjba mentünk. Együtt vagyunk, mert rossz a magány, de összeköltözni nem akarunk. Rendes, józan életű, kedves férfi. Egyetlen kifogásom van ellene: a hiányossága, ami nagyon rosszulesik.

Még soha nem kaptam tőle se egy szál virágot, se akármilyen apró kis ajándékot.

Nem tudom eldönteni, ez faragatlanság vagy fösvénység. A férjemtől egykor sok virágot és sok ajándékot kaptam, ő nagyon figyelmes volt. Szomorú, hogy egy férfi ennyire ne tudja, mi illik.

Természetesen nem az anyagi érték, hanem a figyelmesség lenne fontos számomra. Hogyan tudnám ezt úgy tudomására hozni, hogy ne alázzam meg magam?

Üdvözlettel: Marika

Kedves Marika!

Szűkszavú levelében nem sok információt közölt, így nem tudom, mióta járnak együtt, és azt sem, hogy nincsenek-e anyagi gondjai a barátjának. Úgy válaszolok, hogy azt feltételezem: már több névnap, születésnap, karácsony eltelt, miközben a barátja így viselkedik. Valamint, hogy nem pénzhiányról van szó. (Amúgy egy pár szál virág, egy tábla csoki még senkit sem dönthet nyomorba.)

Valóban jól látja, ily módon két lehetőség van: a fösvénység vagy az illemtudás hiánya. Mindkét tulajdonságra bőven akad példa a férfiak között. A két tulajdonság közül szememben a fösvénység a rosszabb, mert alapvetően nem változtatható meg. A legtöbb nő nem képes elviselni az ilyen férfit, különösen, ha már az udvarlási szakaszban így viselkedik. Mert akkor mi lesz később?

A faragatlanságot, az illemtudás hiányát sem kellemes tolerálni. De ha különben rendes, kedves férfi, akkor még az is megeshet, hogy egyszerűen­ nem jut eszébe a virág, a csoki, az apró ajándék. Mert nem volt „gyerekszobája”, mert nem látott erre példát, vagy egyszerűen csak nem jut az eszébe. Egy próbát megér.

Egyszer kaptam egy hasonló levelet és annak a hölgynek is ugyanezt válaszoltam, amit most önnek fogok. Azt tanácsoltam, hogy karácsonyra ő lepje meg valami aprósággal a barátját, hátha ettől felébred.

És képzelje, pontosan ez történt. A hölgy pár hónap múlva megírta, hogy a férfi elszégyellte magát, és hebegve mentegetőzött, amiért nem gondolt a párjára. Ennek kapcsán a hölgy elmondta neki, hogy rosszulesik a figyelmetlensége. És megtörtént a változás!

Bár azután sem lett a kényeztetés bajnoka, de egy csokor virág, doboz desszert vagy könyv ajándékozása már nem jelent neki nagy áldozatot. Mi lenne, ha ön is kipróbálná ezt a finom leckéztetést?

Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes