Játszva tanulni és kihívást keresni

Huszonhárom éve, egy tápió­szentmártoni Szabad Föld-esten ismertem meg őt, a helyi általános iskola történelem–földrajz szakos tanárát, akivel nem sok­kal a nyolcvanadik születésnapja előtt találkoztam legutóbb.

Ahogy mindig, most is lenyűgözött a tudása és az a szerénység, ahogyan az életéről beszélt. Földműves szülők fiaként 1965-ben középiskolai tanári oklevéllel tért haza az egyetemről a falujába Debrecenből, s itt, a mindennapi oktatói-nevelői munkája mellett lett tudós kutató, doktor, az Akadémia Földrajztudományi Kutatóintézetének külső munkatársa, a Magyar Földrajzi Társaság választmányi tagja és alelnöke.

Olyan ember, aki tragé­diákból és súlyos betegségekből is talpra tudott állni, s egyik méltatója szerint többet tett a magyar tudományért, mint sok főállású kutató.

Hívták az egyetemre s máshová, de ő inkább maradt a szülőfalujában. Úgy érezte, neki ezért a tájért, a Tápió mentéért kell dolgoznia, az élete csak itt lehet teljes. Doktori értekezését Tápiószentmárton, Tápióbicske és Pánd XX. századi település- és népességföldrajzi változásairól készítette.

Dolgozatot írt a munkanélküliségről és az ingázásról – a térségből nagyon sokan eljárnak –, a lakosság kormegoszlásáról, foglalkozási szerkezetéről, a gyerekek továbbtanulásáról, pályaválasztásáról, a táj idegenforgalmi lehetőségeiről, a falujából málenkij robotra elhurcoltakról, s még sok mindenről. Az iskolában honismereti szakkört szervezett, a gyerekeket bevonta a kutatásokba, tanítványai tanulmányi versenyeket nyertek földrajzból, történelemből.

Tápiószentmárton tehetséges, de hátrányos helyzetű gyermekeiért 1997-ben alapítványt hozott létre, amely azóta csaknem 50 tanulót támogatott, közel 2 és fél millió forinttal.

A tanár úr a táj történeti és természeti értékeit jól ismerő emberként szószólója lett a helyi turizmus erősítésének. Önkormányzati képviselőként így kezdett hozzá 1996-ban a Kincsem-túra szervezéséhez, amely az elnevezését a Tápiószentmártonban született csodakancáról kapta.

A szentmártoni termálstrandot akkor már egy-egy nyári héten nyolcezernél is többen látogatták, a programot eleinte főként nekik szánta. Aztán jöttek mások is, hogy megismerjék a környék nevezetességeit, a híres szkíta aranyszarvas lelettől (melynek másolata a tápiószelei Blaskovich ­Múzeumban látható) a Kincsem Lovasparkig, az 1849-es tápió­bicskei csata emlékművétől a göbölyjárási láprétig.

Máig mintegy 350 ilyen túrát vezetett. Közben több OTKA (Országos Tudományos Alapprogramok) pályázatot nyert, és kutatásait folytatva így jutott el odáig, hogy 2001-ben megjelent a Tápió mente című könyve, mely alapmű a kistérség és 21 települése megismeréséhez (azóta még kétszer látott napvilágot bővített kiadásban). S nem mellesleg ő írta az Alföld című kötetet is a Car­to­graphia Kiadónál 2000-ben a millenniumi Magyar tájak sorozatban.

Dusek doktor mégsem ettől lett országosan ismert, hanem attól, hogy az 1990-es évek közepén televíziós szellemi vetélkedőkben tűnt fel, s mindig kiválóan szerepelt. Tagja lett a fővárosban működő Kvízjátékosok Klubjának, és Felelj, ha tudsz! címmel megszületett négy kvízkötete, a legutóbbit 2015-ben mutatták be.

A Mindent vagy semmit! tévévetélkedő mintájára általános és középiskolás tanulók számára 1999-től szellemi játékokat szervez, a jelmondat: Játszva tanulni! – Tanulva játszani! Ezekben a napokban épp a Ceglédi Református Általános Iskola és Óvoda áprilisi kvízjátékának kérdésein töri a fejét.

Szenvedélyes kvízemberként ismerte meg a második feleségét, 2006 óta élnek együtt. A ven­déglátóipari és idegenforgalmi főiskolát végzett, nála 23 évvel fiatalabb Andreával nagy vállalkozásba fogtak: 2014-ben megnyitották Attila vendégházukat (Dusek László 37 éves korában, tragikus körülmények közt elhunyt fiáról nevezték el).

A múlt évben – immár hazai és európai uniós támogatással – felavatták a Tornácos vendégházat is, a kettőben egyidejűleg 26 vendégnek van helye. Akik eleinte kételkedve fogadták az ötletet, azok számára meggyőzőek a számok: vendégházi szolgáltatásaikat eddig közel ötezren vették igénybe, 46 országból.

Felesége főz, a többszörösen kitüntetett tanár úr ágyat húz, bevásárol, s ha néha ez fárasztó is, a vendégeik társaságát nagyon élvezik. Érkezéskor mindenki egy tájékoztatót kap kézhez a faluról meg a Tápió mentéről, s különösen örülnek, ha a végén a vendégük helyesen válaszol.

Dusek László 48 évet tanított (37-et a szentmártoni általános iskolában, utána még nyugdíjasként 11-et a Budakalász Gimnázium helyi felnőtt esti tagozatán), pihenhetne hát. Meg is teszi, de ennek csak a munka mellett van értelme – mosolyog, s nyomógombos kvízkészüléküket mutatja, nagyon örül neki.

Használják az iskolai vetélkedőkön, de itthon is Andreával, okosodnak általa. S ez aztán az igazi, frissítő pihenés...