Akik párra leltek – a társkereső rovat tanulságai

A 160 levélíró 60 százaléka nő, 40 százaléka férfi. A nők aránya 2018-hoz képest valamelyest növekedett, s továbbra is a 60–70 éves korosztályból írnak a legtöbben, őket az 50-esek és a 80-asok követik, de kaptunk levelet 22 és 94 éves olvasótól is. Huszonkét olvasónk levelére érkezett tíznél több válasz, 10 férfiéra és 12 nőére.

Három férfi és négy nő olvasónk 15-nél is több levelet kapott, egy idősebb hölgy harmincat, egy pedig húszat. Társ-keresőink közt 6 férfi és 9 nő sajnos egyetlenegy válaszlevélnek sem örülhetett. S el­­mondhatjuk azt is, hogy a koronavírus-járvány kezdete óta sem jött kevesebb levél, csak a válaszlevelek száma csökkent némiképp.

Hogy miért vonzó egy-egy levél, a másik meg miért nem, néha nehéz megérteni. Úgy tűnik, hogy akik túl keveset vagy inkább csak általánosságokat írnak magukról, nagy érdeklődésre nem számíthatnak.

Tapasztalataink szerint önmagában sajnos a különben pozitív lelki tulajdonságok felsorolása is kevés, jó, ha a konkrét körülményekről is minél többet megtud az olvasó. Az, hogy aki társat keres, legyen mentes minden káros szenvedélytől, általában alapfeltétele annak, hogy az illetőt meg akarja ismerni valaki.

A két hölgy pedig, aki a legtöbb levelet kapta, megírta, hogy hatvanon túl is csinosnak tartják, tiszta, rendes a háza és szépen műveli a kertjét, s kisebb-nagyobb problémái ellenére sem hagyja el magát.

Jól tudjuk, hogy a magányt néha nagyon nehéz elviselni, de ha valaki a levelében túl sokat kesereg, azzal nem biztos, hogy rokonszenvessé válik. A tényeket nem helyettesítheti semmi, és a pontosság önmagunk bemutatásakor ugyanolyan fontos, mint az igényeink megfogalmazásakor.

Ebből azonban nem következik, hogy a levelet mindenképp a ma­gassággal és a súllyal kell kezdeni, hiszen annál, hogy valaki 172 centi és 68 kiló, lehetnek lényegesebb ­dolgok.

Egy-egy levél mögött olykor szívszorító, máskor furcsa történetek vannak. Soha nem felejtem el pél­dául „Árva nagyi” jeligéjű olvasónk esetét: mindenképpen el akart jönni a párjától, akivel évekkel azelőtt lapunk révén ismerték meg egymást, s valamiért megsértődött rá.

Mikor újra társat kezdett keresni, sok levelet kapott, aztán végül mégis maradt, mert belátta, csapdába kerülhet. Jártam náluk, a párját és családját megismerve örültem, hogy így döntött.

Nem egyedi eset az övé, és akad, aki tényleg pórul járt, mert hitt a szép szavaknak, aztán mikor elköltözött otthonról a fűt-fát ígérő férfiúhoz, az illető kimutatta a foga fehérjét. De a férfiaknak sem árt az óvatosság, nem kell minden nőnek hinni.

És találkoztam csellel is: felhívtam egy társkereső olvasónkat, akinek a párja vette fel a telefont, s kiderült, az idős férfi az asszony háta mögött akar új társra lelni.

A legkitartóbb társkeresőnk Pista bácsi egy kis zalai faluból, aki három feleségét temette el, s kétszer talált társat lapunk révén – mind a kétszer írtunk róla. Az első aztán egy év múlva otthagyta, a második – az aranyos Vali néni – pedig szintén meghalt. Pista bácsi társat keres ismét, közel a kilencvenhez.

Ő is és mások is kapnak olyan leveleket, amelyeknek nem biztos, hogy örülnek. Mint kiderült, jehovisták írnak azoknak, akikről társkereső soraik alapján úgy vélik, lelki támaszra szorulnak. A szándék talán szép, de kérdés, hogy a társkeresőknek csakugyan erre van-e a legnagyobb szükségük?

Igazi öröm, ha arról kapunk hírt, hogy valaki rovatunk segítségével megtalálta a társát. Nem egy alkalommal írtunk ilyen párokról, házasságokról, kapcsolatokról. Két összeillő embert látni felemelő érzés, fiatalabb és idősebb korban egyaránt.

S jártunk olyan idős házaspárnál is, ahová épp megérkeztek a fogadott unokák, volt nagy boldogság. Kérjük, ezután is tudassák velünk, ha társkeresésük sikerrel járt, mert ezzel is erősítik, bátorítják azokat, akik tán ódzkodnak az ilyen próbálkozásoktól.

Társkereső olvasóink levelüket juttassák el szerkesztőségünk címére (1082 Budapest, Üllői út 48., e-mail cím: [email protected]). Jeligével jelentetjük meg ezeket, tessék tehát jeligét választani. A megjelenésért nem kell fizetni. A feladók kilétét bizalmasan kezeljük, címüket, telefonszámukat senkinek nem adjuk ki. S mivel mi is többnyire csak annyit tudunk róluk, amennyit megírtak magukról, személyükről bővebb tájékoztatást nem adhatunk. A Társkereső rovatunkban közölt levelekre válaszolni bemutatkozó levélben lehet, melyet szintén szerkesztőségünk címére kérünk küldeni, a borítékon feltüntetve annak a jeligéjét, akinek a soraikat szánják. A jeligékre érkező válaszleveleket térítésmentesen postázzuk a jeligék „tulajdonosainak”. Minden kérdésükre szívesen válaszolunk levélben, e-mailben és a 06-30/515-7063-as telefonszámon.Valamennyi kedves olvasónknak sok szerencsét, jó társat kívánunk!