Aki libamájjal kínálta Károly herceget...

Két hónapnyi kényszerszünet után, május elején megnyitották a kerthelyiségüket, júniustól pedig már lakodalmakat is tartanak. Ahogyan szerte a világban, a lajosmizsei Tanyacsárdát is érintette a koronavírus-járvány miatti bezárás.

Éppen az idegenforgalmi szezonra készültek, amikor becsapott a mennykő, ami a hagyományos alföldi ételeiről és lovas programjairól messze földön híres gasztrobirodalom számára is nagy ér­­vágást jelentett. Az viszont a tulajdonosok örök optimizmusára vall, hogy a nyolcvanfős alkalmazotti gárdából senkit nem küldtek el. Minden napra találtak valami elfoglaltságot nekik, s az összeszokott csapat már alig várja, hogy visszaálljon a korábbi forgalom.

Hogy mikor lesz újra minden a régi, azt most még nem tudja megjósolni Garaczi János Venesz- és Gundel-díjas mesterszakács, a Tanyacsárda Kft. egyik tulajdonosa sem, aki ma is fiatalos lendülettel viszi a napi ügyeket. Ehhez hasonló megtorpanásra több mint fél évszázados karrierje során nem volt példa.

Azt viszont még gyerekként jól a fejébe véste, mit javasolt neki édesanyja: „Fiam, szakács legyél, mert ott nem halsz éhen!” Tizennégy évesen került a kecskeméti szakmunkásiskolába, ahová a helvéciai tanyavilágból biciklizett be naponta. Tanulóként a Dióhéj halászcsárdában állandóan halat kellett pucolnia, szegény anyukája nem győzte mosni hófehér ingét.

Frissen szabadult szakácsként beiktatott egy kalocsai kitérőt, szárnypróbálgatásnak megtette, de mégiscsak jobban járt azzal, hogy visszarendelték a megye-székhelyre. Aztán újabb vargabetű következett, a katonaság, melynek kezdetét a mezőkövesdi alakulat konyháján vészelte át.

Garaczi honvéd először elcsodálkozott a négyszáz literes üstök láttán, de már az első nap jól vizsgázott, amikor túrós tésztát kellett csinálnia lebbencsből. „Kicsi, te holnap is ide jössz” – mondta neki elöljárója, megmentve ezzel a kiképzésektől.

Garaczi János huszonhárom évesen lett a kecskeméti Aranyhomok Szálló szakácsa. A nyári szezonra kihelyezték Bugacra, ahová özönlöttek a külföldi turisták. Rengeteg lehetőség rejlett ebben a „száműzetésben”, a hagyományos paraszti ételek újrafelfedezésétől a szabadtéri sütéseken át a kapcsolatépítésig. A tehetséges fiatalember rátalált önmagára.

Kedvére válogathatott az ajánlatokból, tizenhárom hónapra hívták Hollandiába, három évre Tokióba, de ő Bugacot választotta, mert nem akart elszakadni a családjától. Aztán jóval később bejárta a fél világot, szakácsversenyeken diadalmaskodott, mindenhonnan ünnepelt séfként tért haza.

Ugorjunk egy nagyot az időben. Amikor az Aranyhomok Szálló oszlopos tagja, Gömöri Ferenc Lajosmizse határában, az 5-ös főút mellett, 1975 végén csárdát szervezett, vitte magával régi barátját és kollégáját, Garaczi Jánost is. Nem véletlenül gondolt rá, hiszen tudta róla, milyen profi a bográcsos ételek készítésében.

Azt azonban egyikük sem kalkulálta be, hogy pár hónapra rá porig ég a tanyamúzeumhoz közeli faházában kialakított étterem, amely aztán alig egy év alatt nádtetős téglaépületként támadt fel hamvaiból. Ami utána következett, az a magyar vendéglátás példa nélküli sikertörténete, el is halmozták őket szakmai díjakkal, védnöki táblákkal és kitüntetésekkel.

Politikusok, színészek, sportolók jártak ide, Kabos László előre szólt, hogy „pájsli” (szalontüdő) legyen, Bessenyei Ferenc a túrós csuszát csak pörccel tudta elképzelni egy nóta kíséretében, Hofi Géza pedig a vörösboros marhapörköltet apró galuskával és uborkasalátával fogyasztotta, még kecskeméti gyógykezelése idején is naponta kijárt ide ebédelni az orvosa kíséretében.

Garaczi a protokollbeli tiltás ellenére libamájjal kínálta Károly herceget a kecskeméti látogatása során, nagy sikert aratott vele. Sokak mellett evett a főztjéből Melanie Griffith, Puskás Öcsi, Farkas Berci is.

Kevesen mondhatják el magukról, hogy mindent elértek a szakmájukban. Garaczi János közéjük tartozik. Mindemellett postagalambokat tart, de ez már egy másik történet. Mindig képes volt meghúzni a határt a szakmája és a magánélete között. Most is a családja, az unokái a legfontosabbak, minden más csak utánuk következik.