Helikopterszülők búragyerekei

Fontos tisztáznunk, hogy a helikopterszülők nem akarnak rosszat. Csak éppen a beléjük ivódott minták vagy szorongások alapján olyan „cipellő” és a vele járó életmód mellett szavaztak, ami a szokásosnál beszűkültebb gondolkodással jár.

Nem könnyű a helyzetük, de ezt kellő önismereti munka nélkül nehezen látják be, a külvilág negatív megítélése pedig még jobban beletaszíthatja őket önként vállalt bezártságukba – vélekedik Polus Enikő mentálhigiénés szakember, a Mesekő Alapítvány alapító ügyvezetője.

– A helikopterszülők biztonságos kontrollt és életet szeretnének adni a gyerekeiknek, mintegy búrát képezve föléjük próbálják nevelni őket, mert rendületlenül hiszik, hogy ez megvéd mindenféle bántalomtól. A búra azonban gyakran egészségtelen akadályokat képez, még akkor is, ha úgy véljük, hogy alatta a gyermek teljes biztonságban él.

Ha egy növény fejlődését vesszük példának: egy ideig még akár jól is nézhet ki körülötte a védőburok, ám növekedő levelei egyszer csak elérik és elkezdik feszegetni a búra határait. Így van ez a gyerekekkel is: ahogy nőnek, idővel fellázadnak és szétpattintják a korlátaikat – vagy éppen ellenkezőleg: a búra alatt elfojtódhatnak „életre kelni akaró” egyéniségük csírái, és felveszik a diktált alakzatot.

Ilyenkor az önállósodási törekvések helyett megtanulják a „nekem minden jár”, a „semmiért nem kell megharcolni” életfelfogást.

Ez a túlzott biztonság nem szembesíti őket a való világgal, amelyben a szereplőknek találkozniuk kell a jó tündérekkel és a pusztító meseszereplőkkel egyaránt. Hiszen éppen az lenne a feladat, hogy a gyerek a normál értékek között képessé váljon megküzdeni önmagáért, különválasztani a jót a rossztól.

– A búragyerekek felnőve önállótlanok lesznek, hárítják az unalmasnak tűnő munkákat, kapcsolatokat is nehezen tudnak kialakítani, a problémamegoldó képességük alulfejlett marad. Másokkal való konfliktusaikban sokszor azt hiszik, hogy mindenki rossz, bántani akarja őket, így előbb-utóbb erőt vehet rajtuk az „egyedül érzem magam, mert senki nem ért meg ezen a világon” életérzés.

A hamis énkép olyan ördögi kört indíthat el, ami miatt fontos a szülőknek nevelési tanácsadó vagy pszichológus segítségét kérni. Mert ha a család rendszerében sikerül egy puzzle-darabot szakszerűen a he­lyére tenni, az a família minden tagjára pozitívan hat – összegez a szakember.

Nem elég jók?

A búra­gyerek-jelenség egyik megnyilvánulása, amikor a szülők arra kényszerítik a gyerekeiket, hogy sokkal előbb tanuljanak meg valamit, mint ahogyan az az életkoruk, kognitív fejlettségük alapján indokolt lenne. Már kiskoruktól kezdve mindent megkapnak, ami segíti őket abban, hogy kitűnjenek a társaik közül. Ilyenek például a tanulókártyák, amelyekkel már a csecsemőkortól szeretnék felkészíteni a gyerekeket a matematikai és nyelvtani tudásanyag elsajátítására. Így felnőttként gyakran lesznek maximalista, túlteljesítő emberek, és jellemző lehet rájuk a haragos magatartás, illetve az alacsony önértékelés, mert folyamatosan attól rettegnek, hogy nem elég jók.