Sorsfordító találkozás

Muszáj szeretni – ez az utolsó két szava a világ egyik legolvasottabb regényének, az Émile Ajar által írt Előttem az életnek. A szerző 1975-ben elnyerte vele a franciák legrangosabb irodalmi díját, a Goncourt-t, és csak később derült ki, hogy ő nem más, mint Romain Gary, ugyancsak Goncourt-díjas szerző.

A történetet 1977-ben Moshé Mizrahi rendezésében már feldolgozták filmen, amely elnyerte a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjat; ebben Simone Signoret alakította megindítóan Rosa mamát. Most a 86 éves Sophia Loren mutatja meg tehetségét a világhírű regény új, számos változtatást hozó filmes adaptációjában, amit ráadásul fia, Edoardo Ponti (Carlo Ponti és a színésznő második közös gyereke) rendezett, és a Netflixen látható.

Madame Rosa (Rosa mama) és a kis Mohamed (Momo): mindketten kitaszítottak. Rosa holokauszt-túlélő, aki prostituáltként élt, majd miután kiöregedett a szakmából, árvaházat nyitott más örömlányok gyermekeinek.

Momo 12 éves utcagyerek, szenegáli muszlim fiú, aki drogot árulva gyűjt magának pénzt, de egyébként csak kallódik; már ilyen fiatalon megkeményítette a szívét, hogy ne kelljen kötődnie senkihez. Találkozásuk sorsfordító lesz mindkettejük számára: miután Momo könnyű zsákmány reményében kirabolja Rosát, a fiú gyámja az asszony gondjaira bízza a gyereket.

Kapcsolatuk nem zökkenőmentes, de kis lépésekben, sok apró történésen keresztül mind közelebb kerülnek egymáshoz. Ahogy Rosa egészségi állapota egyre csak romlik, Momóra hárul a feladat, hogy teljesítse a nő utolsó kívánságát: semmiképpen ne vigye majd őt kórházba, ha odajut a dolog, mert ott úgyis csak kísérleteznének rajta az orvosok...

Mind Sophia Loren, mind Ibrahima Gueye jelenléte rendkívül erős, arcjátékuk mágnesként vonzza tekintetünket. A fiatal Gueye őstehetségét bizonyítja, hogy a szemünk láttára reped meg a szíve köré vont páncél. Sophia Loren pedig – akárcsak Róma – örök.