Guinness-rekord léggömbhajtogatásból – magyar díjazottal

– Mindig is zsonglőrködtem, bűvészkedtem – meséli Gergő –, szerettem kiállni a közönség elé, megmutatni, mit tudok. A lufihajtogatást egy véletlennek köszönhetem. Amikor tíz éve az egyik budapesti rendezvényszervező cégnél dolgoztam, nem találtunk olyan lufihajtogatót a gyerekprogramunkra, aki tíz napon keresztül együtt tudott volna működni velünk. Így félig-meddig muszájból úgy döntöttem, majd én kitanulom a „szakmát”.

Gergőnek annyira megtetszett a munka és a benne rejlő fantázia, hogy már ekkor érezte, a legjobbak közé szeretne tartozni. Húszévesen megtanult lufit hajtogatni, két évvel később már önálló színpadi műsort állított össze. Egy amerikai lufigyártó léggömbmodellező-képzésen oklevelet szerzett: addigra már annyi mindent megtanult az internetről, hogy a hatnapos tréningből négyet végigunatkozott.

A rengeteg gyakorlás, tanulás ellenére azt mondja, bizony el kellett telnie négy évnek, hogy elmondhassa magáról: tudásban, megjelenésben kiemelkedik a többiek közül nemzetközi színvonalon is.

A lufifigurák megtervezésénél alapvetően a méret számít, ez határozza meg a technikát, az elkészítés idejét és a karakter jellegzetes jegyeit – a színeket, a formákat, a testtartást, a grimaszokat –, melyektől például egy rajzfilmfigura akkor is felismerhető, ha nem fényképszerűen azonos. Gergő szerint új technikát egyre nehezebb tanulni; tíz év alatt annyi fogást elsajátított, hogy ma már oktatóként utazik. Így jutott el Amerikán belül Las Vegasba, Orlandóba, de volt Olasz- és Németországban is.

– Las Vegasban jártam 2019-ben a Bling Bling Jam nemzetközi lufis­találkozón, ami amolyan szakmai konferencia. Mindenhonnan érkeznek a résztvevők Új-Zélandtól kezdve Japánig. Én egy olasz léggömbgyár nemzetközi nagyköveteként jutottam ki oda. Oktatóként versenyeztem is, így hoztam el a 2. díjat a színpadi és hordható jelmez kategóriában, míg a közepes méretű lufifigura kategóriában 3. helyezett lettem.

Ráadásul Gergő ugyanebben az évben Guinness-világrekordot is felállított: ő tud a világon leggyorsabban bekötött szemmel lufit hajtogatni. Négy hónapig készült az augusztusi megméretésre, hogy az öt megadott lufifigurát (kard, kutya, kígyó, hernyó, virág) Szegeden, a nagyszínpadon háromezer ember előtt a lehető leggyorsabban elkészítse. Így döntötte meg az előző, 56 másodperces rekordot, az övé 44.25 lett.

Munkájának java részét a színpadi műsorok és a nagyrendezvények teszik ki, de rengeteget hajtogat közönség előtt, zsúrokon pedig műsorral és lufihajtogatással szerepel. Élete legnagyobb művét, a háromméteres pisai ferde tornyot az orlandói rendezvényen készítette el, de Batman, Pókember, vagy élethű nagyságú traktor is került ki a keze alól.

– A munkám legjobb része, hogy számos helyszínre eljutok, és különleges kívánságokat is teljesíthetek. A Margaret Island zenekarnak pél­dául kétméteres lufihajókat készítettem, amiket aztán a közönségre bíztunk, hogy kézről kézre adva ússzanak a tömeg feje fölött. De emlékezetes volt az is, amikor Moszkvában daganatos betegségből gyógyult gyerekeket szórakoztattam egy héten keresztül.

Gergő nem tagadja, az esztendeje tartó járványhelyzet az ő életét is felforgatta. De szerencséjére a közösségi médiában megannyi követője van, egy idő után egyre többen kezdték faggatni, vajon rendelésre készítene-e lufikat. Így indult a webshop, vagyis az ajándékküldő szolgáltatás, Gergő a kiválasztott formákat kedves üzenet kíséretében az ország hatá­rain belül bárkinek elküldi.

– Az utazásban egyelőre pihenőt tartok, tavaly a terveim közt szerepelt Ukrajna, Las Vegas, most januárban Miami, viszont a kislányom érkezése miatt az idén inkább idehaza fogok oktatni.

Áldozat az isteneknek

A léggömbök elődei az amerikai kontinensen már a maja és azték időkben megjelentek, ám ezek nem gumiból, hanem állati belsőségekből készültek. A feljegyzések szerint az elhullt állatok beleit használták fel, hogy azokba levegőt fújva, legtöbbször kutya vagy szamár alakzatba hajtogatva felajánlják az isteneknek áldozatként. A léggömbkészítés kezdeti módszere hamar elterjedt és sokáig fennmaradt, az indián és eszkimó gyerekek évszázadokon keresztül játszottak állati belekből készült „lufival”. A ma ismert gumi léggömböt a XIX. század elején tevékenykedő Michael Faraday londoni professzornak köszönhetjük, aki gázokkal és kaucsukkal kísérletezése során fedezte fel a tökéletes alapanyagot. Az igazán játékos és változatos formájú lufik gyártására azonban egészen 1931-ig várni kellett, amikor a gumiiparban dolgozó vegyészmérnök, Neil Tillotson mintegy a maga örömére elővett egy kartonpapírt, rárajzolt egy macskafejet, kivágta és folyékony gumiba mártotta. Az így kapott formát aztán felfújta, szemet, orrot és bajuszt festett rá, és lelki szemei előtt már meg is jelent a nagy üzlet. A léggömbök reklám és rendezvény céljára történő felhasználása akkor vált igazán népszerűvé, amikor héliummal töltötték meg, így érve el, hogy a színes dekoráció felemelkedjen.