Az életünk – időben, számokban

– Ha egy nap 48 órából állna, akkor sem lenne időm semmire. Gyerekek, munka, háztartás. Szabadidő szinte semmi, csak ha elutazunk valahová. A házimunkát nem tudom kire rábízni. Egyszer kértem meg a férjemet, hogy teregesse ki a ruhákat és porszívózzon fel, de mindent utána kellett csinálnom. Jobb, ha meg sem kérem, legalább nem bosszankodom. Hiába gondolom végig a napomat reggelente, s próbálom beosztani az időmet, végül minden a nyakamba zúdul – panaszkodik Eszter, akinek már tini gyerekei vannak, és napi nyolc órában egy kereskedelmi cégnél dolgozik.

Mióta világ a világ, mindig hadilábon álltunk az idővel. A római filozófus, Seneca már 2000 évvel ezelőtt rámutatott: „Nem az időnk csekély, hanem sokat elvesztegetünk belőle.”

Vitathatatlan, hogy az idő a legdemokratikusabb dolog a világon, hiszen mindannyiunknak ugyanannyi van belőle, nemre, korra, vagyoni helyzetre és társadalmi hovatartozásra tekintet nélkül. Naponta 24 óra, 1440 perc, 86 400 másodperc. Ez a számla, amit mindennap feltölt az élet, és mindenki maga dönti el, mire költi. Másnapra egyetlen másodpercet sem lehet „tartalékolni”, viszont megtanulhatjuk úgy beosztani, hogy hatékonyabbak és sikeresebbek legyünk.

Egyre gyakrabban hallani az időmenedzsmentről és az időgazdálkodásról, ami a közvélekedéssel ellentétben nem azt jelenti, hogy többet végezzünk el adott idő alatt, hanem hogy inkább kevesebbet, de azok fontos dolgok legyenek. Igencsak szubjektív, hogy kinek mi a fontos vagy a sürgős. Az utóbbi esetek azonnali cselekvést igényelnek, így a váratlan és a katasztrófahelyzetek.

Egy 78 éves ember az életéből: - 28 évet alszik - 10,5 évet tölt munkával - 6 évet házimunkával - 9 évet semmittevéssel (időrablók) - 2 évet valamilyen tárgy keresésével - 1 évet nők bámulásával (férfiak) - 8 évet vásárlással (nők) - 48 napot szexszel

Fontos dolgoknak pedig azokat nevezzük, amelyek feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy az adott célt elérjük, s ezeket már tudjuk tervezni. Az időgazdálkodás nem más, mint egyfajta tudatosság, ami megkönnyítheti az életünket. Megdöbbentő adat: a munkaidőnk 40 százalékát nem sürgős és nem fontos dolgoknak szenteljük.

Az állandó kapkodás és időszűke óriási stresszforrás. Sokszor már az a tény gyomorgörcsöt okoz, hogy nem jut időnk valamire. Fontos, hogy életünk időrabló tényezőit tudatosan megszüntessük, vagy legalábbis próbáljuk minimálisra csökkenteni. Ide tartozik a túlzásba vitt tévézés, játék, a mániákus takarítás, házimunka, a „menekülő” tevékenység. A közösségi médiára fordított napi percek egy hét alatt értékes órákra duzzadnak, miközben lényegi feltöltődést nemigen hoznak.

Természetesen hasznos időtöltés az alvás, a pihenés, a szórakozás, hiszen ezekre szükségünk van ahhoz, hogy egyensúlyban legyünk.

A legtöbb ember mestere a halogatásnak, vagyis mindig tologatja az előtte álló fel­adatok határidejét. Ez nem más, mint szorongás egy kellemetlen helyzettől. Ha nehézséget érzékelünk, kérhetünk segítséget mástól, vagy lebonthatjuk kisebb részekre a feladatot.

Az apró sikerek máris szárnyakat adnak. Felesleges feszültségtől szabadulunk meg és hatékonyabban használjuk fel az erőforrásainkat az élet minden területén, ha beosztjuk az időnket és előre tervezünk. Egy napba nem fér bele a szórakozás, a tanulás, a pihenés és a munka is, ezért érdemes heti ütem­tervet készíteni, abba már beleszőhetünk mindent. Az időgazdálkodás nem azonnali cso­daszer, hanem szemléletváltás és odafigyelés.