Gyermekáldás – segítséggel

Klárával és Istvánnal kolozsvári lakásukon találkozom. Nehezen jött össze a beszélgetés, mert a fiatal házaspár szerint nem a nyilvánosságra tartozik meddőségük története. Nem szívesen beszélnek róla, hiszen a kezelés során olyan döntés elé állították őket, amelyet korábban elképzelhetetlennek tartottak.

Végül abban egyeztünk meg, hogy valódi nevük nem jelenik meg a riportban, történetük megismerése azonban fontos lehet azok számára is, akik hasonló gondokkal küszködnek.

A harmincas évei derekán járó házaspár hosszú idő óta várja a gyermekáldást. Több nőgyógyásznál megfordultak: volt, aki a szovátai sós fürdőre küldte őket, más kezelést írt fel, de mindhiába. Klára 34 éves korában szánta rá magát, hogy párjával felkeresi a ma­ros­szentgyörgyi meddőségi klinikát. Közben tudomást szereztek róla, hogy az Áldás, Népesség nevű kalotaszegi civil szervezetnél fel lehet iratkozni magyarországi támogatású meddőségi kezelésre.

„Az alapos klinikai vizsgálatok során derült ki, hogy a férjemnél van a gond, meddősége miatt nem születhet gyerekünk. A szakorvosok azt ajánlották, hogy egy Dániában székelő spermabankból lehet beszerezni a megtermékenyítésemhez szükséges spermát” – magyarázza Klára asszony.

A hír mindkettőjüket letaglózta. Első reakciójuk az volt, hogy ilyen áron nem vállalják, inkább árvaházból fogadnak örökbe gyereket. Többhetes tanácstalanság után végül visszatértek a klinikára, hogy kiderítsék, mit lehet tudni a nyugat-európai donor személyéről. Ekkor jöttek az újabb gondok: a koppenhágai spermabank minden pluszinformációja ezer eurókkal került többe.

Végül egy fehér értelmiségi férfi jött szóba donorként, akiről fényképet is kaptak. Újabb kéthetes töprengés után Kláráék bevállalták a mesterséges megtermékenyítést, amely második próbálkozásra lett eredményes.

Beszélgetésünk idején Klára asszony 8 hónapos terhes volt. Mindketten megnyugodtak, és csak rossz emlékként gondolnak az átélt megpróbáltatásokra. Kiderült, ikreket várnak: nőgyógyászuk szerint két kisfiú érkezik az öt éve gyermekáldásra váró kolozsvári családba. István szerint is sokkal jobb így, mint ha árva gyereket fogadtak volna örökbe. Mindketten a magukénak érzik, és türelmetlenül várják a szülést.

Egyre több a meddőséggel küszködő férfi

Amikor a kolozsvári párral folytatott beszélgetésem szóba hozom a Zygota Maros Meddőségi Klinika nőgyógyászának, Virginiás Annamáriának, higgadtan megjegyzi, hasonló esetekkel rendszeresen találkoznak a meddőségi klinikákon, így náluk is.

„Az aktív párkapcsolatok körében a meddőség aránya megközelíti a 20 százalékot, azaz minden ötödik házaspár szembetalálja magát ezzel a gonddal. Míg régebben a női meddőség volt a jellemző, mára az arányok kiegyenlítődtek 30-30 százalék körül, azaz jelentősen emelkedett a férfimeddőség gyakorisága. A párok kisebb részénél a nő és a férfi is gondokkal küszködik, a kivizsgálásra érkezők mintegy 30 százalékánál azonban semmi rendellenességet nem találunk, a várt terhesség mégsem jön össze” – összegzi tapasztalatait a marosvásárhelyi orvos.

A magyarországi tulajdonosi háttérrel működő egészségügyi magánintézményt az ország legsikeresebb meddőségi klinikái között tartják számon, azonban Virginiás Annamária szerint az általam is említett esethez hasonlóan sokan képtelenek szembesülni a szakemberek álláspontjával, ezért kivizsgálás után más klinikákon is megfordulnak.

„Az igazi gond, hogy az életkor előrehaladtával folyamatosan csökken a nők sikeres terhessége. Sokan 35 és 40 év között kezdenek el kilincselni a meddőségi klinikákon, és nehezen fogadják el, hogy 40 éves kor körül mindössze 10 százalékos a teherbeesés aránya” – magyarázza a nőgyógyász, aki szerint a páciensek a sajtóban olvasott hírekre hivatkoznak, hogy van, aki 45 évesen is szült. Sajnos ezek kivételek, amelyek erősítik a szabályt.

Az orvosnő tapasztalatai szerint azt fogadják el legnehezebben a párok, amikor a férfipartner meddősége miatt a megtermékenyítéshez idegen donorra van szükség. A döntés meghozatalához pár héttől pár évig terjedő időszakra van szükség.

Két éve a marosszentgyörgyi klinikán dolgozó fiatal nőgyógyász olyan esetet említ, amelyet elődjétől örökölt: a házaspárnak három éve hozták tudomására a beavatkozás szükségességét, és csak most szánták rá magukat. Virginiás Annamária megmutatja a koppenhágai spermabank árlistáját, amelyen a pluszinformáció nélküli, pár száz eurós „fapados” változattól a donorról bővebb tájékoztatást kínáló, több ezer eurós adatlapig széles a választék.

Romániában homályos a donorpetesejtet és -spermiumot szabályozó törvénykezés, sok benne az ellentmondás, ezért a marosszentgyörgyi klinika Európa egyik leghíresebb spermabankjával dolgozik. Az elmúlt hónapban két ilyen megtermékenyítésre került sor a székelyföldi egészségügyi intézményben. Az esetek többségében azonban a problémát a jelentkező párok szintjén tudják kezelni.

A doktornő adatai szerint klinikájukon a lombikprogramban részt vevő házaspárok terhességi sikeraránya 40-45 százalék körül mozog, amely világszinten jó eredmény. A marosszentgyörgyi klinika nőgyógyásza úgy fogalmaz, ha egy pár esetében egy év alatt nem jön össze a terhesség, akkor nagy valószínűséggel meddőségi gondokkal néznek szembe, ami kivizsgálásra szorul.

„Azok a párok, akik úgy jönnek hozzánk, hogy már próbálkoztak sikertelen beültetéssel, de kitartanak, előbb-utóbb célba érnek” – fogalmaz Virginiás Annamária. Beszélgetésünk itt véget is ér, mert egy székelyudvarhelyi magyar házaspár vár bebocsátásra.

Egymillió forintos beavatkozás

A klinika modern, tágas épületét jókora parkoló övezi, az udvar barátságos hangulatú park kényelmes padokkal. Minden különbözik az állami klinikák és kórházak zsúfoltságától. A folyosó falán pannókon sorakoznak azoknak a babáknak a képei, akik itteni segítséggel jöttek világra.

A mintegy 900 megszületett gyerek szülei közül nem mindenki küldött fotót, a klinika alkalmazottai azonban minden visszajelzésnek örülnek, hiszen elkötelezett szakembercsapatuk munkájának gyümölcse, ha a reménységgel ide érkező párok dédelgetett vágyálma beteljesedik, és kis csemetével térhetnek haza.

Amikor Elekes István klinikaigazgatót arról faggatom, mekkora megterhelés Erdélyben állami támogatás nélkül részt venni a meddőségi klinikai kezelésben, elgondolkozva válaszolja, hogy ezt csak jómódú, pénzesebb családok engedhetik meg maguknak. A kivizsgálási és kezelési csomag ára egymillió forint körüli. A FIV nevet viselő romániai meddőségi program olyan feltételekhez köti az állami támogatásban való részvételt, amit kevesen tudnak bevállalni.

„Ahhoz, hogy a házaspár részt vehessen az állami programban, három sikertelen mesterséges megtermékenyítésen kell átesnie. A női és a férfi partner felkészítése után a méhbe történő befecskendezés a legegyszerűbb mesterséges megtermékenyítési módszernek számít, aminek viszont világszinten alacsony a sikerrátája.

Akinek természetes úton nem jön össze a terhesség, azon rendszerint ez a módszer sem segít, viszont sok pénzbe kerül. A három beavatkozás ára megegyezik a későbbi komplexebb lombikbébiprogram árával. Magyarán szólva, ahhoz, hogy egy házaspár megkaphassa az egymillió forintnak megfelelő román állami támogatást, előbb ki kell fizetnie a saját zsebéből ugyanekkora összeget a klinikának. A szegénység miatt sokan ezt nem tudják vállalni” – érvel az intézményvezető.

Felméréseik szerint van, akinek a cége fizeti a beavatkozás ellenértékét, van, aki bankhitelt vesz fel, a többség azonban belenyugszik abba, hogy nem lehet gyereke. Elekes István szerint több erdélyi magyar párnak jelent komoly segítséget az erdélyi családvédő egyesületen keresztül megpályázható magyar állami támogatás.

Házszentelés boldog szülőkkel

Az Áldás, Népesség Egyesület vezetőjével, Simon Csabával a kalotaszegi Inaktelkén találkozom, ahol az erdélyi családok érdekvédelmét felvállaló civil szervezet tágas székházat hozott tető alá, innen fogják bonyolítani a meddőségi programjukat is.

A történet 2004-re nyúlik vissza, amikor a néhai televíziós szakember, Csép Sándor a Királyhágómelléki Református Egyházkerület támogatásával elindította az Áldás, Népesség mozgalmat.

Az egyesületet az alapító halála után sikerült bejegyezni, és az utóbbi öt évben magyarországi támogatással építkezésbe kezdtek, hogy ebben a festői szépségű kalotaszegi faluban jöjjön létre találkahely az erdélyi családmozgalomban érdekelt önkéntesek, szakemberek, civil szervezetek vezetői és természetesen a gyerekes családok számára, ahol minden érdekelt fél otthon érzi magát. Az épület idén ősszel készült el, és a következő hetekben szeretnék ünnepélyesen átadni.

A meddőségi program magyar állami támogatása az Országgyűlés elnökének, Kövér Lászlónak a segítségével jött össze, aki egy 2018-as kolozsvári látogatásán szembesült az erdélyi magyar párokat is érintő súlyos kérdéssel. „Az elnök úr megígérte, hogy amint hazatért, utánanéz, miként tudnának segíteni.

A következő esztendőben, 2019-ben indíthattuk el az Én is szeretnék gyereket! elnevezésű programunkat. Amint meghirdettük, várólista alakult ki. Az első évben hat pár jutott támogatáshoz, 2020-ban pedig már 35 millió forint érkezett budapesti állami intézményektől, és idén is folytathattuk az egyre nagyobb érdeklődés által övezett programot” – magyarázza Simon Csaba.

Miközben végigjárjuk a közeljövőtől időszakosan panzióként is működő családházat – amelynek az eredeti tervek szerint önfenntartóvá kell válnia –, Simon elégedetten sorjázza meddőségi programjuk eredményeit: eddig összesen 65 párt küldhettek a program gyakorlati lebonyolítását vállaló marosszentgyörgyi klinikára, 56 pár esetében már megtörtént legalább az első beültetés. Eddig 26 gyerek született, de több várandós kismama is visszajelzett, hogy a megtermékenyítés sikeresnek bizonyult.

Az Áldás, Népesség kis csapata együtt izgul a párokkal, hiszen közös felelősségnek tartják, hogy a sok utánajárást, türelmet és főleg kitartást igénylő programot az esetek többségében siker koronázza.

„A házszentelés egyik fontos momentuma lesz, hogy egy hétvégére meghívjuk Kalotaszegre a programunk segítségével világra jött babák családjait. Szebb ünneplést el sem tudok képzelni” – mondja elégedetten Simon Csaba a helyiek által Fehér Háznak becézett épület barátságos játszóterén.