Túl a mese közepén

– Nyolcévesen a betlehemi játékban egy angyalt alakítottam. Jelmezből akkor még nem volt nagy választék, de otthon a nagymama kinyitotta nagy barna szekrényét, és elővette anyukám áldozási ruháját. Elmesélte, hogy nem is olyan természetes ám, hogy ott lóg a fogason. Amikor Csehszlovákiában a ruha készült, tilos volt templomba járni, és megélni, hogy keresztény vagy. Anyagot sem lehetett szerezni, nagymama a Magyarországon élő rokonoknak írt levelet, hogy hozzanak egy ruhára valót – eleveníti fel egyik saját gyerekkori meséjét dr. Tóth Erzsébet Fanni, határon túli magyar pszichológus, a beszÉLJ! című feldolgozásregény társszerzője.

A perbetei (Szlovákia) származású, Bécsben kutatóként tevékenykedő szakember vallomása szerint ezektől a családi meséktől rendkívül erős gyökereket kapott. Fiatalon talán fel sem fogja az ember, hogy milyen értéket képviselnek a múltbéli elbeszélések. Felmenőink disznóvágási történeteinek megismerésével, vagy hogy régen mennyit kellett sorba állni egy kiló kenyérért, bekapcsolódunk családunk generációkon átívelő körforgásába. Ezek az emlékek beépülnek a személyiségünkbe, értelmet és keretet adnak mindahhoz, amit jelenleg megélünk.

– A csehszlovák múltat, illetve a holokausztot átélők sokáig hallgattak a traumákról, hogy védjék az utánuk következő generációkat. Mást, jobbat akartak adni a szeretteiknek, de éppen az ellenkező hatást érték el: a lappangó titok sok fiatal egészségét kikezdte. Akiknek viszont nyíltan beszéltek a történtekről, a törést beépíthették az életükbe – magyarázza dr. Tóth Erzsébet Fanni, aki a kutatásai alapján arra is rámutatott: a nehézségek után a családban jobban tudatosul, hogy egységként képesek együtt felállni és újrakezdeni az életet.

Mindezt saját történetével is alátámasztja: – Az édesapám nővére egy nagyon szigorú román ezredeshez ment feleségül. Erős teljesítményorientáció és maximalizmus jellemezte a családot. A gyermekük éltanuló volt, és nyolcévesen kapott először rossz jegyet egy hideg decemberi napon. Nem mert hazamenni, és addig ült a padon, amíg megfagyott. Apukám elmondta, mi történt, hogy el kell mennünk a temetésre, és megbeszéltük azt is, hogy nálunk a családban nem létezik olyan kudarc, amit ne lehetne elmondani és együtt megoldani.

Természetesen nemcsak a szépről kell beszélni, hanem tabuk nélkül arról is, ami fáj.

– Szinte a bőröm alá égtek azok a családi regék, amelyekben a nehézségek és a megoldások, bár nem kihegyezve, de megemlítődtek. Rá kellett jönnöm, hogy mi olyan emberek vagyunk, akik bármit képesek megoldani – mesélte dr. Kádár Annamária pszichológus a Nyitott Akadémián tartott előadásán. Egy 4-5 éves gyermek a meséket hallgatva fél lábbal a fantázia világában, a másikkal a valóságban jár. Nem téveszti össze önmagát a történet hősével, de képes vele érzelmileg azonosulni, s ekként végigjárni a mesebeli utat.

Így tanulhatja meg, hogyan vegye az akadályokat, hívja segítségül az erényeit, „miképp jusson fel a saját égig érő fája tetejére”. Ez minta lesz saját élettörténete értelmezésében, és a nehézségeket úgy fogja megélni, hogy az mindig csak a mese közepe – hangsúlyozza a szakember.

Lényeges az is, hogy ne csak fikciókat, hanem saját családja történeteit is hallja a gyermek. Nyolc-kilenc éves korában már kezdi árnyaltabban szemlélni a világot, a valódi példaképek szerepe lesz fontos. A hősök esendővé válnak, megszűnik a szülői mindenhatóság képe. Csalódással is járhat a felismerés, hogy az anya és az apa is hús-vér emberek a maguk hibáival, tökéletlenségével együtt.

– Kutatások kimutatták, hogy minél egységesebb az élettörténeti elbeszélés, annál jobb hatást gyakorol pszichés jólétünkre. Ha ebben megőrizzük a rácsodálkozást, amivel kiskorunkban a mesét hallgattuk, később erre épülnek rá az élettörténeteink. Az ifjúság számára fontos iránymutatást jelentő családi történetek leginkább a nagyobb összejövetelek alkalmával kerülnek elő, és gyakran merőben másként, mint ahogyan a történelemkönyvekben leírják, aszerint, hogy kinek a szempontjából halljuk – hangsúlyozzák a szakemberek. Gyakori az is, hogy már nincs kitől kérdezni.

De akkor sincs veszve minden, mert nemcsak a szavakon keresztül ismerhetjük meg a múltat, hanem a családunkban élő hiedelmekből és rituálékból is. Hogy miként ünneplünk egy születésnapot, terítjük meg az asztalt, ez ugyanúgy a családi értékeinkről árulkodik, hogy kik vagyunk és hol a helyünk a világban. Bár időigényes és akad vele dolog, de e történetek felgöngyölítésével sokat tehetünk magunkért és a gyermekeinkért is.