A curling szerelmese

– Milyen a viszonya a születési helyével?

– Örülök, hogy Budapesten születtem, élveztem a gyerekkoromat. Az már felnőttként tudatos választás, hogy a férjemmel és a két kislányommal egy fővároshoz közeli kisvárosban, Szentendrén élünk.

– Kisgyermekként mi foglalkoztatta?

– A testmozgás. Háromévesen kézen állva közlekedtem, hídban jártam, úgyhogy elég hamar elkezdtem sportolni. Ezenkívül minden érdekelt, ami játék; leginkább a logikai feladványok izgattak.

– Kedvenc könyve?

– Rendszerint az, amit éppen olvasok. Most szimultán két könyvet bújok: Orvos-Tóth Noémi Örökölt sors című könyvét a származásról, valamint Michelle Obama életrajzi kötetét, az Így lettem címűt.

– Milyen zenét hallgat?

– Elsősorban rockrajongó vagyok. De más az a zene, amire jó mozogni (pörgős pop), más kapcsol ki (a klasszikusok), és emellett a tinédzser gyermekem kortárs zenei ízlése is beszivárog az otthonunkba. Egyébként azt vettem észre, hogy amikor sikeres, békés időszak zajlik az életemben, több zenei élmény marad meg bennem abból a korszakból.

– Kit tart a példaképének?

– Tudnék mondani sportolókat, akiket tisztelek, de nem szeretném mindenben követni, másolni őket – inkább bizonyos emberek egyes tulajdonságait tartom követendő mintának. Szeretem a saját utamat járni.

– Kivel beszélgetne egy pohár bor mellett?

– Édesanyámmal, akit egy éve veszítettünk el.

– Mindenkiben megbízik?

– Igen. Bár minden fejre esésem ebből adódott az életemben, de nem tudok másképpen létezni, bizalom nélkül nincs értelme semminek. Örök optimista vagyok, hiszek az emberek eredendő jó szándékában.

– Került már igazán kellemetlen helyzetbe?

– Borzalmasan rossz az arc- és névmemóriám, ebből már akadt kellemetlenségem. Akárhogy trenírozom az agyamat, nehezen ismerem meg az embereket, pláne, ha valaki megváltoztatja a frizuráját vagy mondjuk szemüveges lesz. Az élet viszont kárpótolt, „cserébe” más típusú memóriám nagyon erős.

– Milyen szakmát tanulna szívesen?

– Valószínűleg a gyógytornászpályát választanám, ez egyrészt közel áll a mostani egészségmegőrző munkámhoz, másrészt az anyósom révén látom, milyen komoly segítő tevékenységet végeznek. Óriási kihívás, érdekelne!

– Gyűjt valamit?

– Már nem, sőt, tanulok szabadulni a tárgyaktól. Korábban, gyerekkoromban például komoly csokipapír-gyűjteményemmel dicsekedhettem: szépen kipréselve, a gyűrődéseket körömmel elsimítva, rendszerezve tároltam a kincseimet. Önkontroll nélkül ma is képes lennék mindenféle holmival körülvenni magam, a ruháktól a kis emléktárgyakig. De mostanában újra és újra felteszem a kérdést magamnak: ezt mikor viseltem/használtam/néztem meg utoljára, biztosan kell-e ez még nekem?! – és már meg tudok válni holmiktól.

– Szokott felesleges dolgokat vásárolni?

– Még azért belefutok... Például ilyenkor, ünnepek előtt nehezen állok ellen a szép dekorációnak, ami örömet szerez, pedig tudom, mennyi dísz gyűlt már össze a hosszú évek során. Ugyanígy vagyok a kozmetikumokkal is: nehezen fogy a felhalmozott készlet, de jólesik egy új darabra lelni.

– Kedvenc helye a világban?

– Az utazás szerelmese vagyok, szerencsére sok szép helyre eljutottam már a nagyvilágban. A legegzotikusabbak közé tartozik Tahiti. Ahová a koronavírus-járvány után leghamarabb szeretnék visszamenni: Barcelona, Thaiföld és Vietnam. Ahol még nem jártam, de nagyon vágyom oda: Új-Zéland és Izland.

– Magyarországon?

– Szentendre. Hangulatos kisváros, teli közösségi terekkel és programokkal, ahol az emberek még köszönnek egymásnak. A mun­kám során – „normális” időkben – nem ritkán heti 2000 kilométert megyek az országban előadásokat tartani, így igazán sokfelé eljutottam Magyarországon.

– Mi jut eszébe a Balatonról?

– Gyakran jártunk nyaralni a szüleimmel, különböző helyeken szálltunk meg, és a családommal, barátokkal is megfordulunk a Balatonnál, de hadd legyek őszinte: ismert emberként nekem a zsúfolt part nem annyira vonzó, szívesebben bújok el a kíváncsi tekintetek elől.

– Mi a kedvenc sportja?

– A curling. Jégteke, jégkugli, csúszó­ko­rong? Egyik sem igazán jó elnevezés. Egy baráti társasággal síeltünk 2002-ben, akkor próbáltuk ki az ice stockot, ami nagyon hasonlít a curlinghez. Beleszerettem. Már a következő évben és még jó néhányszor magyar bajnok lett a csapatunk, továbbá 2011-ben curling Európa-bajnok.

– Mi a háttérképe a telefonján?

– A kislányom tornázós képe: ötévesen balettszoknyában egy labdát emel.

– Mennyi idő alatt rakja ki a Rubik-kockát?

– Ugyan régen nem vettem a kezembe, de biztosan nem adnám vissza dolgavégezet­lenül.

Béres Alexandra 18 évesen lett magyar fitneszkirálynő, majd két esztendő múlva már Európa-bajnok. A versenyzéstől visszavonulva, több mint két évtizede az egészséges életmód egyik hazai élharcosa, a Súlykontroll program kidolgozója, aki azt vallja: a boldogság nem centikben és kilókban mérendő. Boldog feleség, lányai 6 és 11 évesek. Mottója: Az örömhöz kedv is kell!