Lassan, de terjed a sáska

„Sáskajárás fenyeget? Óriásrovar bukkant fel Magyarországon” – ilyen és hasonló címekkel jelentek meg írások az utóbbi időben a magyar újságokban, az interneten. A hír igaz, de nem teljesen. Valóban egyiptomi sáskákat azonosítottak, és az is igaz, hogy nagy, 6-8 centis a rovar. Az viszont már nem, hogy most bukkant fel. 

Lapunk utánajárt, és kiderült, hogy e sáskafaj már évek óta fel-feltűnik, szinte az ország minden pontján. Nem számít hivatalos felmérésnek, de az adatok magukért beszélnek. A Szabad Föld például az ízeltlábúak.hu nevű internetes portálon azt találta, hogy már 2008-ban lefotózták az állatot, aztán 2016-ig még 4-5 alkalommal. Az említett honlapra lehet beküldeni mindenkinek – profiknak és úgymond civileknek egyaránt – fotókat. Ezek ízeltlábúakat ábrázolnak, rajta olyan adatok, mint az észlelés időpontja, helyszíne és egyéb információk. A képek alapján szakemberek azonosítják, határozzák meg a rovarokat. Nos, ezek alapján szépen látszik, hogy 2018-tól lassan, de szinte minden évben egyre több az állatról beküldött kép, azaz az észlelés. 2008-tól máig összesen csaknem 80 fotó készült az állatról. Főleg a kifejlett egyedek képeit, a fellelhető lárvaállapotú egyedekről egytől egyig külföldön készültek a fotók. 

Nos, mire is képes az egyiptomi sáska? Elsőként is falánk, nem válogatós, szinte mindent – levelet, termést, zöldséget, gyümölcsöt – elfogyaszt. Amennyiben minden környezeti tényező összeáll, akkor vándorlásra készteti az állatot. Pontosabban az állatokat, amelyek nagy tömegben vonulnak olyan területekre, amelyek táplálékban gazdagabbak és óriási kárt okozhatnak. Ez a sáskajárás. Ehhez viszont tényleg nagy tömeg kell, ami nem jellemző itthon, hiszen már évek óta csak elvétve találkozhatunk vele. 2025-ben például 23 felvétel készült róluk. 

Mindenesetre ismét egy példa arra, hogy a klímaváltozás új feltételeket teremt hazánkban olyan állatoknak, melyek eddig nem éltek meg a Kárpát-medencében. Egyesekből akár inváziós fajok is kialakulhatnak, elég csak a néhány éve még ismeretlen ázsiai márványos poloskára, vagy az afrikai vándorpoloskára, vagy a veszélyes vírusok terjesztésére is képes törpeszúnyog­fajokra gondolni. Hasonlóképpen terjedt el néhány év alatt a kilencvenes években a gesztenyeaknázó moly, mely a hazai „vadgesztenye” fákról nyár végére szinte „letakarítja” a levelek többségét.