A katicalány és a csigafiú „gazdája”: Bartos Erika világa

Amikor Anna, Peti, Gergő – huh, de ismerősek valahonnan ezek a nevek – édesanyjaként nem kell csinálnia semmit, akkor örömmel varrogat. Nem szabványméret, nehezen kap magára illő ruhát, és szeret is kitalálni egyedi, kreatív darabokat.

Van egy varrósarka a Budapest belvárosában, a hetedik-nyolcadik kerület mezsgyéjén található lakásban, a pár négyzetméternyi lakrész olykor úszik a sokféle maradék anyagban.

Lehetne ez szebb? Nos, igen. A lakás más-más részeiben Bartos Erika az önzetlenségről, segítőkészségről, barátságról szóló meséit írja, a tervezőasztalnál pedig gyönyörű, részletgazdag rajzokon ábrázolja a főváros palotáit.

Korán elhalmozták a szakmai elismerések, melyek alapján a legjobb gyakorló építészek egyike lehetne. Kiemelkedő tanulmányi eredményéért egyetemistaként megkapta a BME Építészmérnöki Kar Dékáni Hivatalának elismerését, majd az ÉVOSZ hallgatói díját is. A Köz­épületépítő Rt. különdíja mellett, egy templomrekonstrukciós tervéért az Építészettörténeti és Elméleti Intézet díját nyerte el, és neki adományozták a Szilárdságtani és Tartószerkezeti Tanszék oklevelét is a kivételesen jó teljesítményért.

Ezt követte 1997-ben a Magyar Építész Kamara díja, majd 1998-ban az úgynevezett diplomadíj Budapest Főváros Önkormányzata Főpolgármesteri Hivatalától – ezek után fényes építészeti jövőt nem elképzelni lehetetlenség.

Mégis egészen másképp alakult minden. Akinek az elmúlt tíz-tizenöt évben cseperedett fel a gyermeke, annak kicsi lehetett az esélye arra, hogy nem találkozott Bogyó és Babóca bájos történeteivel. A könyvsorozat sikere szinte egyedülálló a magyar gyerekkönyvpiacon.

– Kitűnő állásom volt egy tervezőirodában, amikor saját gyermekeim örömére megírtam az első mesém. Aztán egyre többet. Majd a kitalált karaktereimhez rajzok születtek, s általuk formálódott tovább a történet. És annyira megtetszettek sokaknak ezek a mesék, hogy az ismerőseimnek, rokonaimnak le is kellett a rajzokat másolnom, a szöveggel együtt. Valójában ebből lett az első meséskönyv, azt vittem először a kiadóhoz.

Előképzettségek nélkül indult el a meseírói úton 2001 körül, egy olyan időszakban, amikor a magyar gyermekirodalom finoman szólva is téli álmát aludta. Bartos Erika szerint a Bogyó és Babóca első két része szinte észrevétlen maradt.

A harmadik után azt mondta a kiadó, hogy márpedig nem adjuk fel, lesz még folytatás, a könyvek népszerűsítésére azonban nincs keret. Ő persze utazott mindenhová, hogy találkozzon a gyerekekkel és megismertesse a könyveit. Ezt egyébként nagy örömmel tette, mert mindig is arra vágyott, hogy gyerekeknek rajzolhasson és mesélhessen. A Bo­gyó és Babóca-történeteket olykor el is bábozta a kicsiknek, ennek később lett haszna…

Bartos Erika történeteiből végül rajzfilmsorozat kerekedett, amely a mesecsatornákon látható. Húsz év elteltével ez volt az első magyar mesesorozat, amelyikből rajzfilm is készült. Kínában például díjat nyertek vele egy filmfesztiválon, de Japánban is bemutatták.

A filmes munka jó hatással volt a sorozatra, még tovább forrtak a figurák jellemei. Bartos Erika egyébként a rajzfilmkészítés első lépéseiben karakterkönyvben dolgozta fel a figurákat, minden szereplőről útmutatót készített. Ez jó alapot adott a később megszülető bábkönyvhöz, amelyben Babóca elveszti a lila nyusziját, és számos nehézség árán találja csak meg.

A szerző maga varrta meg az összes szereplőt, kelléket, a fákat, a házakat. A jeleneteket lefotózták, ebből az anyagból állt össze a könyv illusztrációja. Ez a kötet is megőrzi a sorozat legfontosabb üzenetét: a szeretet, a segítségnyújtás, az együttérzés és a barátság fontosságát.

Bartos Erika az elmúlt húsz évben számos könyvvel jelentkezett: az Anna, Peti és Gergő sorozat kötetei, a Hoppla meséi, a Balaton gyurmakönyv szinte minden kisgyermekes család polcán megtalálható. A Bogyó és Babóca könyvekből, amelyek Bogyó, a csigafiú, Babóca, a katicalány és barátaik – a méhecske, a szarvasbogár, a lepkelány – kalandjairól szólnak a szerző saját illusztrációival, napjainkig 46 kötet jelent meg.

Az Anna, Peti és Gergő sorozatban 2006–2009 között 11 kötetben 170 mesét ismerhettünk meg, a Brúnó Budapesten, a fővárost gyerekszemmel bemutató me­se­könyvsorozatnak pedig 2016 és 2020 között öt kötete jött ki a nyomdából.

Fontosak Bartos Erika segítő könyvei is, az Örök ölelés – mesekönyv az örökbefogadásról; Új élet, új mosoly – mesekönyv a szervátültetésről; Csillagbusz – mesekönyv az autizmusról; Őrangyal – mesekönyv a fogyatékkal élő kisgyerekek mindennapjairól, az elfogadásról, egymás szeretetteljes segítéséről. A Meggyógyult a szívem! a szívbeteg kisgyerekekhez szól, a Bátorságpróba a daganatos és leukémiás gyermekek segítésére hivatott.

Az írónő könyveit néhány európai ország mellett kiadták már Törökországban és Kínában is. Itt-ott ugyan változtatásokra volt szükség a kulturális, könyves hagyományok különbözősége miatt, de ezt a szerző izgalmas kihívásnak tekintette.

És mi maradt az építészetből? Bartos Erika a gyerekirodalom mellett az építészethez sem lett hűtlen, öt évvel ezelőtt egy Budapestről szóló könyve jelent meg. A főváros 28 épületét két kötetben – számos archív felvétellel, friss fotókkal, rajzokkal, leírásokkal, izgalmas történetekkel, részletekkel – mutatta be.

– Az album nem a legkisebb korosztálynak szól, hanem mindazoknak, akiket érdekel a főváros. A kötet szubjektív kép Budapestről, néhány kiválasztott épület története, amik kedvesek számomra. Vagy azért, mert nevezetesek, fontos a múltjuk, vagy azért, mert híres lakónak adtak otthont, vagy egyszerűen nagyon szépek. Bejártam a környezetüket is. Ahogy a Gellért Szállót is nehéz a Gellért-hegy nélkül szemlélni, a zugligeti lóvasúthoz is hozzánőtt a Libegő története, vagy a Margitszigethez a Margit híd sorsa.

Így formálódott ez a könyv egy folytonosan kitekintő városjárássá. Sok izgalmas helyre bejuthattam. Körbenézhettem az Operaház épületének tetejéről, felmászhattam a Mária Magdolna-torony galambok lakta fedélszékéig, megnézhettem, hogyan restaurálják a Mátyás-templom Mária-kapuját, bebarangolhattam a frissen megnyitott Vigadót, láthattam a Nyugati pályaudvar Királyi Várótermét.

Az évekig tartó felkészülés során felkeresett számos szakembert, kutatót, művészek, alkotók leszármazottjait. Nagy élménye volt a Stróbl Mátyás otthonában tett látogatása, amelynek során megcsodálhatta a nagyapa, a századforduló kiváló szobrásza, Stróbl Alajos eredeti rajzait. Tartalmas volt számára a találkozás Medgyaszay István unokájával, akinek romantikus, Gellért-hegyi házában a kivételes tehetségű építész eredeti rajzai, tervei mellett maketteket is láthatott.

És olykor a világ legkülönbözőbb pontjain élő alkotókkal váltott levelet, mint a francia Defroi, a fiatal Minecraft-géniusz, aki megalkotta a számítógépes építőjátékból a magyar Parlamentet, vagy a bécsi Harald Scha­chen­hofer, aki egyedülálló járműfotók tulajdonosa.

Kiemelten örömteli élmény volt Dulácska Endre professzort, egykori tanárát is megszólaltatnia a kötet számára a margitszigeti víztorony vasbeton szerkezete kapcsán. Jutalomjátéka volt, hiszen – mint mondja – a matematika, a statika, a szilárdságtan egykor a legnagyobb kedvencei közé tartozott, mint minden tudomány, ami a logikára épül.

Budapest hetedik és nyolcadik kerületében telnek a mindennapjai, így a kedvenc helye is itt van: a Füvészkert. Szereti még az Unger-házat az Astoriánál, a Várkert Bazárt, az Iparművészeti Múzeumot, az Erzsébet-kilátót, a Gellért-szobrot, a Gyermekvasutat. De az épületeknél is jobban szereti a Dunát és a felette átívelő sok gyönyörű hidat.

Megkérdezték egyszer a sikerről, ma is ugyanúgy tartja, ugyanazt mondja.

– Sosem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget a sikernek, nem hajszolom a népszerűséget. Nem foglalkoztatnak az ismertséget növelő meghívások, ezernyi felkérést utasítottam vissza, amelyek nagy nézettségű műsorokba invitáltak. A mindennapjaim szinte ugyanúgy és ugyanott telnek, mint 15-20 évvel ezelőtt, a főváros hetedik és nyolcadik kerületében.

Ma is BKV-n utazom, legtöbbször a 7-es buszon. Magam takarítom a lakást, a sarki kisboltban vásárolok, hétvégenként főzök, hétköznap szaladok a teendőim után. Nincs beosztottam vagy menedzserem. Néhány dolog idővel felértékelődött, ilyenek a régi barátságok. Sokat jelentenek számomra, felüdülés a gyerekkori barátnőimmel – a mai fizikai távolságtartással – kávézni, és olyan dolgokról beszélgetni, amiket csak mi értünk.

A Magyar Rádió Gyermekkórusában énekelt, a zene olyan lett számára, mint a második anyanyelv. Néhány kórusdarabhoz erősen kötődik, mint Kodály Angyalok és pásztorok című műve, Britten, Stockhausen és Sztravinszkij darabjai. Vannak régi kottái, amelyeket nagy becsben tart, és néhány régi bakelitet is féltve őriz, legnagyobb kedvence Hobótól a Vadászat és a dupla, pöttyös Beatrice-album.

Szereti az állatokat, különösen a bárányokat, a pulikutyát és a madarakat. Sokat olvas és szívesen hallgat klasszikus zenét. Néptáncol, biciklizik. Rengeteg kávét iszik. Kotyogósat, tisztán, feketén. Rajzol, különösen éjjel, csendben, egyedül, amikor az éjszaka lehunyja szemét.

Az íróasztalán borítótervek. Készül a Brúnó Budapesten sorozat legújabb kötete. Lassan kikerülnek a nyomdagépből a finom illatú ívek. A hatodik Brúnó-könyv a főváros környékének érdekességeit, látniva­lóit, kirándulóhelyszíneit mutatja be, hosszabb-rövidebb gyalogos és biciklis túrákat javasolva Budapest közelében.

A mese szereplői ellátogatnak Szentendrére, a Vácrátóti Arborétumba, a veresegyházi Medveotthonba, az alsógödi Duna-partra, a Gödöllői Királyi Kastélyba, az ócsai láperdőbe, a zsámbéki templomromhoz, az érdi minarethez, a biatorbágyi vasúti hídhoz, a martonvásári Kastélyparkba, Dobogókőre, Pomázra, a Budakeszi Vadasparkba, Solymárra, Budaörsre és a Pilis néhány szép pontjára.

Itt a tavasz, talán a Covid fenyegetése is enyhül majd. A kisgyermekes családok segítésére felolvasta néhány meséjét, hogy ingyen és reklámmentesen láthassák azt szülők és gyermekek a YouTube-csatornán. Ott áll a lakásban a varrógép, az íróasztal és a tervezéshez szolgáló asztala is. Rajtuk minden alkotói rendben. Mert elképzelések, tervek vannak. De csak kis lépésekben.

Idézi Michael Ende Momo című, végtelenül bölcs könyvéből Utcaseprő Beppo szavait: „Sose szabad egyszerre az egész utcára gondolni, érted? Csak a következő lépésre, a következő lélegzetvételre, a következő söprűvonásra. Aztán megint mindig csak a következőre… Akkor örömet szerez.”