Akiből csak egy van

Szinyei Merse Pál: Anya és gyermekei. Az alkotás a biztonságot és a családi harmóniát sugallja – olyan légkört, amilyenben maga a festő is felnőtt a nemzeti érzelmű, 700 éves múltra visszatekintő nemesi családjában, az irodalom, a zene és a képzőművészet művelése közben. A festmény azonnal elkelt, egy műkereskedő vette meg és állította ki galériájában, majd nemsokára továbbadta. Tudni lehetett, hogy Amerikába került és majdnem egy évszázadra eltűnt, csak a XX. század végén talált rá Szinyei Merse Anna, az életművet kutató monográfus.

Raffaello Santi: Esterházy Madonna. Min­den műfajban – a freskótól a mozaikon át a táblaképig – szívesen és sok változatban ábrázolták Máriát és a kis Jézust; rendszerint a Madonnát olyan nemes tulajdonságokkal ruházták fel, amelyek egy anya esetében elengedhetetlenek. A reneszánsz olasz festő életvidám fiatalemberként a létezés csodáját és örömét jelenítette meg akkor is, amikor vallási témákat festett. Nála a hit az életről szólt, a festményein a szentek valóságos emberek, akik boldogan és magabiztosan tekintenek le a vászonról. (A képen balra: a gyermek Keresztelő János.)

Munkácsy Mihály: Anya gyermekével. A XIX–XX. századi művészek alkotásain az idillikus anya-gyerek ábrázoláson túl az érzelmek, életérzések is előtérbe kerülnek. Gyermeket váró, cipelő asszonyokat, sovány, hajszolt, elkínzott anyákat örökítenek meg, melyek olykor a társadalmi igazságtalanságra akarják felhívni a figyelmet. A fiatal Munkácsy a saját bőrén tapasztalta meg a nélkülözést.

Korán elvesztette szüleit, egyik nagybátyja nevelte fel, aki hasznos mesterséget akart a kezébe adni. Bár nagybátyja szerződésben rögzítette az alkalmazás feltételeit, a békéscsabai asztalos-, molnár- és pincércéh mestere nem tartotta be ezeket: a fiú 10-12 órákat dolgozott, rossz ellátás mellett. Miután keserves inasévei leteltek, Aradon helyezkedett el segédként, ahol a koplalás mellett nyomorban tengődött, feljegyzései szerint hat hónapig nem evett meleg ételt...

Edvard Munch: Halott anya. A norvég expresszionista festő képeinek visszatérő motívuma a halál, az elmúlás, számos alkotásán gyerekkori élményeit dolgozta fel: „A betegség, az őrület és a halál angyalai vették körbe bölcsőmet, és azóta is, egész életemben követnek.” Ötévesen tuberkulózisban elvesztette anyját, kamaszként egyik húgát; huszonéves volt, amikor apja és egyik bátyja is meghalt; egyik nővére pedig megőrült. Ennyi veszteség súlya alatt a labilis alkatú Munch alkoholproblémákkal küzdött, többféle pszichés betegségtől szenvedett…

Pablo Picasso: Anyaság (1971). A spanyol festő fiatalkori úgynevezett kék korszakában számos anya-gyerek témájú alkotás született – hódolatul az anyákhoz, akik mindenkinek gondját viselik. Például a Földön ülő anya gyermekével című festményén egy elcsigázott, a nélkülözésbe belefáradt asszonyt ábrázolt, aki azonban gyermekét ölében tartva láthatóan megnyugszik. A ró­­zsaszín korszakból származó Anyaság (1905) sokkal inkább az anya-gyermek kapcsolatból fakadó szimbiózis boldogságát mutatja: a kisgyermekre irányuló anyai tekintet féltést és gondoskodást jelenít meg. Ké­­pünk egy hamisítatlan kubista alkotás a 90 éves mestertől.