A BABA ÉRKEZÉSÉVEL az egész család élete megváltozik. Az új, édes terhet megszokni nem egyszerű, az újdonsült anyukáknak ilyenkor nagyobb szükségük van segítségre, mint bármikor.

Anyaságból felkészülni - Nem depresszió, inkább depi - Intő jelek, ha jön a baj

„Ideje van neki, nem depressziója” – a kemény kijelentéssel a kismamáknak egyre-másra szembesülniük kell, pedig a szülés utáni letargia egyáltalán nem ritka.

– A depresszió kifejezés helyett inkább a depi szót használnám, ha a szülés utáni megváltozott hangulatról beszélünk – mondja dr. Ruzsa Dóra pszichológus, motivációs tréner, négygyermekes édesanya. – Nem véletlenül emlegetem így ezt az érzést, szeretném elvenni a depresszió kifejezés élét. Ma, főleg Magyarországon még mindig stigma, ha valaki pszichológushoz jár, így a depressziót is sokan a gyógyszeres kezeléssel azonosítják. Pedig a szülés után előforduló letargia a legtöbb anya esetében nem csúcsosodik ki depresszióban.

A nők nagy része – szinte mindenki – szülés után tapasztal egyfajta kényelmetlen érzést, ami teljesen normális. A baba érkezése előtt felfokozott állapotban élnek, sokuk életének legjobb időszaka a várandósság.

A szülés után viszont egyetlen pillanat alatt új időszámítás kezdődik. A rossz közérzetben nagy szerepet játszanak a hormonális változások, illetve az, hogy teljesen új élethelyzetben kell helytállni. Hiszen akárhány könyvet elolvashatunk az anyaságról, hogy mi történik a várandósság kilenc hónapja után – főleg az első gyereknél –, mindenre nem lehet felkészülni. Ilyenkor szembesülnek azzal a kismamák, mennyit sír a baba, milyen nehéz a szoptatás, az altatás és így tovább. Rontja a helyzetet, hogy az első hónapokban a nap huszonnégy órájában nincs megállás. Az alvásmegvonás pedig nem véletlenül volt hajdan népszerű kínzóeszköz…

A hatalmas felelősség még inkább erősíti az anyukák bizonytalanságát, hiszen nem tudják, jól csinálják-e az „anyaságot”, nem tesznek-e véletlenül kárt a gyerekben. S jönnek persze a kéretlen tanácsok, amelyek további rossz érzéseket keltenek bennük, s amitől gyakran egyenesen rossz anyának érzik magukat.

A helyzetet nehezíti, hogy manapság a kismama szinte teljesen egyedül marad a babával. Korábban, mikor még több generáció élt együtt, a nagymama, a testvérek, a rokonság több terhet levehetett az újdonsült édesanya válláról, a család nő tagjai hasznos tanáccsal és valódi segítséggel láthatták el. Ezt a támaszt ma is meg kell adni az anyukának: hatalmas segítség már az is, ha átmegyünk hozzá egy tál étellel, besegítünk a háztartásba, vagy éppen csak egy-egy órára elvállaljuk a baba felügyeletét, hogy kimozdulhasson.

Már az is felüdülést jelenthet számára, ha egyedül elmehet sétálni, vásárolni, vagy éppen a fodrászhoz. Fontos, hogy a kismamák ne ragadjanak bele a mártír szerepbe, fogadják el a segítséget, engedjenek meg maguknak némi lazítást. Ne legyen lelkiismeret- furdalásuk, ha rövid időre másra bízzák a gyereket. Ilyenkor foglalkozzanak magukkal, hogy aztán feltöltődve térhessenek vissza a családhoz – magyarázza a pszichológus. Normális, ha időnként úgy érzik, nem bírják tovább, ezt mondják el a férjüknek, édesanyjuknak, barátnőjüknek. Nem lesznek ettől rosszabb anyák. S ne csüggedjenek: amint rutint szereznek, magabiztosabbá válnak, s a depis időszak is elmúlik.

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.