Digitális dzsungelben

A koronavírus-járvány óta egyre több gyereket és felnőttet szippant be a digitális világ. Sokan azt gondolják, nem kell aggódni, a pandémia után e téren is minden visszaáll a régi kerékvágásba. A szakember szerint elkerülhetetlen a szülői kontroll.

Család-otthonBiczó Henriett2021. 05. 10. hétfő2021. 05. 10.

Kép: tanár iskolakezdés diák oktatás iskola nevelés elvándorlás szomorúság bánat nehézség életpálymodell nevelés mobilozás telefon iskolapad 2015 08 27 Fotó: Kállai Márton

Digitális dzsungelben
tanár iskolakezdés diák oktatás iskola nevelés elvándorlás szomorúság bánat nehézség életpálymodell nevelés mobilozás telefon iskolapad 2015 08 27 Fotó: Kállai Márton

„Nem ülhetek állandóan a gyerek mellett, hiába vagyok itthon, dolgoznom kell. Majd ha vége lesz ennek az őrületnek, nem xboxozik annyit.” „Ha eltiltom a kütyüktől, mentálisan még rosszabb állapotba kerül. Elég baj, hogy alig találkozik a kortársaival.” Két jellemző vélemény kamaszok szüleitől, akik elismerik, hogy a gyerekeik több időt töltenek a digitális térben, mint kellene, de gyengének érzik magukat ahhoz, hogy kontrollálják őket. Tóth Dániel pszichológus a virtuális világ okozta problémákra specializálódott, egyre több szülő keresi meg azzal, hogy a gyermeke a digitális dzsungel foglyává vált.

– A legtöbben akkor jelentkeznek, amikor már a gyerek minden gondolata a virtuális játékok körül forog, azzal kel és fekszik, ingerült, ha nem játszhat, még a létfenntartáshoz szükséges funkciói – mint az evés, az alvás – is háttérbe szorulnak.

Az sem ritka, hogy a szülő akkor jön rá, közbe kell lépnie, amikor a bankszámlájáról komoly összeget vonnak le a hónap végén. Ugyanis a gyerek könnyen belép a játékokba, ahová a szülő regisztrált, s gond nélkül vásárolgathat, ha ennek a lehetőségét felkínálják neki. Ezek nem egyedi esetek, az elmúlt esztendőben jócskán megnőtt a számuk – állítja a szakember.

Egyáltalán nem mindegy, hogy a digitális tér szórakozást vagy menekülést jelent-e a gyerek számára, és a legfontosabb kérdés: képes-e a kontrollra? Az ellenőrzésben a szülőre hárul a felelősség. A teljes tiltás ugyanolyan káros, mintha mindent ráhagynának a gyerekre.

– Nyilván nehéz átszoktatni valakit a csokiról a brokkolira, de ha azt mondom, hogy kapsz napi két kocka csokit és azt úgy osztod be, ahogyan akarod, ám mellette eszel brokkolit is, az már rendben van. A kütyükkel is ez a helyzet. Meg kell húzni a határt, és azt mondani, hogy napi két órát játszhatsz, facebookozhatsz, filmezhetsz, de egy perccel sem többet. Mellette olvass, sportolj, hallgass zenét, segíts a háztartásban, millió más tevékenységet találhatsz.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása szerint kétéves korig egyáltalán nem szabadna a „kütyük” közelébe engedni a kicsiket.

Tóth Dániel a Pszichológus Pasi néven jelentkező YouTube-csa­tor­náján szeretné minél többekhez eljuttatni a mondanivalóját. Szerinte a fiatalok egyre inkább magukra maradnak a digitális világ útvesztőjében, a felnőttek egyszerűen „vakok” arra, hogy mit csinálnak:

– Érdemes a családnak együtt fel­fedezni ezt a világot, beszélgetni róla, hogy a gyerek felkészülhessen a lehetséges veszélyekre és tudatosan használja az eszközöket. Ha ez nem történik meg, akkor még gimnazista korában is jó eséllyel alkalmatlan lesz arra, hogy józanul és felelősséggel mozogjon a digitális térben.

A „digi dőzsölés” a felnőtteket is érinti, nekik is meglehetősen könnyű belecsúszni ebbe az állapotba. Sokan nemcsak egy-két, hanem akár nyolc-tíz részt is megnéznek a kedvenc filmsorozatukból, esetleg képtelenek leszakadni a közösségi hálókról, netán hírfüggőségben szenvednek. Tóth Dániel szerint a járvánnyal kapcsolatos híreket korlátozni kell: napi fél óránál többet nem szabad ezzel foglalkozni, mert mentálisan komoly károkat okozhat.

Jó hír, hogy május 10-től a felső tagozatosok és a középiskolások is visszatérhetnek végre a tantermekbe. A kényszerű bezártság oldásával talán a „kütyük” is háttérbe szoríthatók.

Ezek is érdekelhetnek