LAKITELKEN megnyílt hazánk első autista tanodája. Olyan nagy az érdeklődés iránta, hogy máris várólistát kellett nyitniuk. A civilektől származó ötletet felkarolta a kormány, s országos példaként máshol is bevezethetőnek tartja.

Életre készít a tanoda

Még érezni a friss mázolás illatát a házban. Mindenhol érvényesül a kényelem, praktikum, biztonság hármas jelszava. Az előtér, az iroda, a mosdó, a konyha, a csoportos foglalkoztatóterem, az egyéni fejlesztőszoba berendezései is a legmodernebbek. Ilyen környezetben jól érzi magát az ember. De hiszen éppen ez a cél! Ezt az épületet ugyanis megkülönböztetett figyelmet és fejlesztést igénylő gyerekek népesítik be napról napra. A nemrég megnyílt központ által Lakitelek környékén jelenleg tizennyolc autizmussal élő nebulót látnak el, a tanodába egyszerre tízen járhatnak. Négy gyógypedagógus és négy pedagógusasszisztens foglalkozik velük. Egyelőre ennyi a kapacitásuk, de azt máris tapasztalják, hogy a térségben – Tiszakécskén, Szentkirályon, Nyárlőrincen, Tiszaalpáron és Tiszaugon – ennél jóval több az autista gyermek, akik szeretnék igénybe venni az ingyenes szolgáltatást. Elkerülhetetlennek látszik a bővítés.

Az efféle létszükségletű kezdeményezések hátterében szinte biztosan olyan felnőttek állnak, akik gyermekük révén érintettek az autizmusban. Nincs ez másként a lakiteleki fejlesztőközpont esetében sem. Az ötlet a tiszakécskei Ambrus Zsolttól származik, aki mérnökként a megyeszékhely egyik vállalatánál dolgozik. Miután elcsendesült a tanoda, meghitten meséli a történetét:

– Kisfiunk hasonló korú társaitól bizonyos területeken lemaradt a fejlődésben. Vizsgálatról vizsgálatra mentünk vele, mígnem hároméves korában autizmus spektrumzavarral diagnosztizálták. Tiszakécskén felvették ugyan az óvodába, de a második napon közölték, hogy nem tudják tovább garantálni az ellátását. Tulajdonképpen nem lepett meg. Addigra a feleségemmel már hosszú utat tettünk meg, kerestük a lehetőségeinket, de ami a legnehezebb volt: fiunk állapotának elfogadása. Végül a lakiteleki óvodában kötöttünk ki, ahol rendkívüli nyitottságot tapasztaltunk. Ezzel párhuzamosan jártunk Kecskeméten fejlesztőpedagógushoz is. Ahogy közeledett az iskoláskor, tájékozódni kezdtem a továbbiakról. Szerencsére a lakiteleki általános iskola igazgatója felvette a fiunkat, de megfelelő szakember hiányában az integrált fejlesztésére nem látott lehetőséget, noha az intézmény alapító okiratában benne van az autizmussal élő gyerekek nevelése.

Ha „csak” a megfelelő pedagógusok hiányoznak, akkor ezen kell változtatni – gondolta tovább az orvosolandó helyzetet Ambrus Zsolt és Olajos István igazgató. Az nem lehet elegendő, hogy a náluk lévő két autista gyerekkel mindössze heti két órában foglalkozzon a megyeszékhelyről kijáró, úgynevezett utazó pedagógus. Miután kiderült, hogy a térségben mások számára is égető gond gyermekük óvodai és iskolai rendszerbe való bekerülése, azonnal támogatták a tiszakécskei apuka ötletét, miszerint e probléma megoldására pedagógiai tervet kell készíteniük. Ezt a helyi oktatási intézmények vezetői és a polgármester is pozitívan fogadta.

– Elképzeléseinkkel felkerestem a térség országgyűlési képviselőjét, Lezsák Sándort, aki azonnal az ügyünk mellé állt, sőt a közigazgatásban járatos szakértőket ajánlott a szakmai anyag elkészítéséhez – részletezi tovább a tiszakécskei apuka. – Sikerült életképes tervet készítenünk, amelyet a minisztérium is támogatott, olyannyira, hogy elképzeléseink megvalósításához a legmagasabb szintű segítséget ígérték. Kormányzati határozat született arról, hogy egy pilot – kísérleti – program keretében megépülhet az autizmus specifikus fejlesztőközpont, amely követendő például szolgálhat az ország más tájain hasonló gondokkal szembesülők számára is. Tanodánk szervezeti keretei is kezdtek körvonalazódni, létrejött a Lakiteleki Auti Alapítvány, engem választottak kuratóriumi elnöknek. Megvásároltuk a néhai lakiteleki tanárházaspár, Csányi János és felesége házát, s amíg az átalakítás zajlott, az iskolától kaptunk egy termet, ahol megkezdhettük a foglalkozásokat. Az idén április végén vettük birtokba a végleges helyünket.

Ambrus Zsolt bízik abban, hogy az általuk „vizsgáztatott” program nyomán az országban máshol is megszervezik a lakitelekihez hasonló fejlesztőközpontot. Sokan érdeklődnek, ezért ősszel bemutató órákat tartanak, illetve érzékenyítő tanfolyamot szerveznek. A Dózsa utcai autista tanoda szakmai csapata azt szeretné elérni, hogy a náluk tanulók integrálhatók legyenek az általános iskolai kortársaik közé, fel tudják őket készíteni az önálló életre, képességeiknek megfelelő munkát találjanak nekik. Mindent megtesznek azért is, hogy az intézmény köré igazi közösség épüljön. Ennek első jele már körvonalazódik: közös bográcsozásra hívják a szülőket, a gyerekeket és a pedagógusokat.

UJVÁRI SÁNDOR FELVÉTELEI

 

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.