Jogi esetek

Heti esetünk talán nem fordulhat elő mindenkivel, tanulságai azonban általánosak. Egy vállalkozó a kilencvenes évek elején megvásárolt az államtól két tönkrement boltot, azzal az elgondolással, hogy kinyitja és üzemelteti őket. Azonban az ÁPV Rt. a boltok alatt fekvő területet nem adta el, csak magukat az épületeket: az ingatlan tulajdonjoga változatlanul az államé maradt, arra csupán bérleti jogot engedett a vállalkozónak.
Emberünk bele is ment ezekbe a feltételekbe, ám nagy meglepetésére utóbb kiderült, hogy az épület és az ingatlan tulajdonjoga nincs szétválasztva az ingatlan-nyilvántartásban. Vagyis hiába fizette ki – bankhitelből – a boltok árát, ez nem került bele a földhivatalban vezetett regiszterbe: emberünk nem szerzett tulajdonjogot. A hibát többéves procedúrával lehetett rendbe tenni, csakhogy közben telt-múlt az idő. Az üzleteket fel kellett volna újítani, hogy egyáltalán ki lehessen nyitni: emberünk ezt is hitelből tervezte megoldani, azonban tulajdonára nem tudta terhelni a kölcsönt, mivel az nem volt bejegyezve az ingatlan-nyilvántartásba. Ezzel csapdába került: amíg nincs hitel, addig nem tudja kinyitni a boltot, amíg nem nyitja ki a boltot, addig nincs jövedelem a felújításra.
A dolognak az lett a vége, hogy emberünk csődbe ment. Ezután beperelte az eladó ÁPV Rt.-t, mert az megszegte tájékoztatási kötelezettségét: nem mondta el neki, hogy az ingatlan, illetve az azon álló épület tulajdonjogát még nem választották szét. Ezért nem tudott hitelt felvenni, hogy elindítsa a boltot. Vagyis az elmaradt haszonnal tartozik neki az állam.
Az ÁPV Rt. azzal védekezett, hogy a vevő úrnak tetszett volna megnézni az ingatlan-nyilvántartásban, mi is a nagy jogi helyzet a boltokkal. Ugyanis arról nem kell a szerződő felet tájékoztatni, amiről van közhiteles nyilvántartás. Erre a vevők azt válaszolták, hogy ne röhögtesse már ki magát az ÁPV Rt.: miért kellene nekik nézegetni az állam által vezetett ingatlan-nyilvántartást, ha egyszer az állam adja el nekik az üzletet? Miért kellene nekik arra gyanakodni, hogy az állam átveri őket?
A bíróság véleménye az volt, ha van közhiteles nyilvántartás, akkor az elemi óvatosság is azt diktálja, hogy tessék szépen megnézni, mit is veszünk meg, akár az állammal üzletelünk, akár mással. Vagyis a tájékoztatási kötelezettség csak azokra a tényekre vonatkozik, amelyek nem szerepelnek a közhiteles nyilvántartásban, ami a legtöbb esetben az ingatlan-nyilvántartást jelenti. Például tájékoztatni kell a vevőt arról, hogy a lakásban nem működik a fűtés; ha nem tesszük, az ebből eredő kárnak a megtérítésére kötelezhetnek minket. De ha olyan alapvető dolgoknak nem néz utána a vevő, hogy egyáltalán a miénk-e a lakás, amit eladunk neki, az olyan mértékű marhaság, hogy az ebből eredő kárt neki magának kell viselnie. Ezért a boltos keresetét a bíróság elutasította.