Kinek mondjam el?

Kedves Ágnes!<br> Azért írok önnek, mert igen nyugtalanít a barátnőm helyzete. Tőlem kér tanácsot, nekem panaszkodik, de nehéz okosat mondani. Nem vagyunk már fiatalok, mindketten túl a hatvanon. Szomszédok voltunk, együtt nőttünk föl, s amikor elkerültünk egymástól, akkor is tartott a barátságunk, és tart mindmáig. Ezért sokat töprengek a sorsán.

Család-otthonUjlaki Ágnes2007. 08. 03. péntek2007. 08. 03.
Kinek mondjam el?

Barátnőm férje tíz évvel idősebb, mint ő. Betegsége hirtelen jött, megbénult, etetni, itatni kell. E nagy bajt még tetézi, hogy tehetetlenségében nagyon durva az őt ápoló feleségével. Az addig jól élő házaspár most állandóan veszekszik. A barátnőm szenved amiatt, hogy a férje mindennek elmondja, miközben ő mindent megtesz érte. Amikor panaszkodik, csitítom: a beteghez türelem kell. Igazából pihennie vagy néha kikapcsolódnia kellene, amire olykor lenne is lehetősége, mert a lányuk besegít. Csakhogy már kedve sincs hozzá. Hiába hívom, menjünk ki a strandra, üljünk be egy kávéra, vagy csak jöjjön el hozzám gyakrabban, nemigen akar. Múltkor éppen nálam volt, amikor átjött a szomszédasszonyom, és nagyot nevetett valamin. Erre barátnőm kijelentette: nem szeret olyan helyen lenni, ahol röhincsélnek. Úgy látom, ő is belebetegedett ebbe a helyzetbe. Hogyan segíthetnék neki?
Üdvözlettel: Szenvedő Barátnő

Kedves Asszonyom!
Nem vagyok orvos, de az elmondottak alapján nagyon valószínűnek tartom, hogy barátnője depressziós. Sem ő, sem a férje nem tud megbirkózni azzal az élethelyzettel, amelybe sajnos belekerültek. De mégiscsak a beteg férjnek a rosszabb, hiszen tehetetlenül kell töltenie napjait, s mindenben mások segítségére szorul. Úgy látszik, nincs meg a belátása ahhoz, hogy ne azzal gorombáskodjon, aki a legtöbbet segít neki. Hogy ez a betegsége, vagy a rossz természete miatt van így, nem tudni, talán mindkettő okozza. Ám mégiscsak az ápolójának kell több türelmet tanúsítania. Ismertem egy házaspárt: a férfi tizennégy évig gondozta agyvérzésben lebénult feleségét, a legnagyobb szeretetben, s amikor az asszony meghalt, keservesen megsiratta. A házassági fogadalom így szól: jóban-rosszban, egészségben-betegségben.
Barátnője segítségre szorul. Ön nagyon jól látja a helyzetet, amikor kikapcsolódást kínál neki. De a depressziós emberre az a jellemző, hogy nincs se kedve, se ereje a szórakozáshoz. Orvosi segítség kellene neki, és ma már kiváló gyógyszerek állnak rendelkezésre. Igaz, a kezelésektől a sorsa még nem változik meg, de a tűrőképessége talán javul. S kedvesebben, türelmesebben bánik férjével, az pedig talán elszégyelli magát a gorombaságokért. Erős lélek és sok szeretet kell mindehhez. Emellett pedig olyan barátok is, mint ön, aki hűségesen áll barátnője mellett.

Ezek is érdekelhetnek