Mérlegen a személyiség

Két kiló mínusz. Egy hónap alatt. Kevés! Módszert kell váltanom. Biztosan lehet gyorsítani, mondja belül egy hang. Falom a netet – lám, erről is az evés jut eszembe… –, keresem a tuti tippet, ami meghozza az áttörést. A személyiséged befolyásolja, hogyan kezeled a súlyproblémákat, olvasom. Ez lesz az, érzem. Ha körbenézek a családon, látszik, mindenkinek mások az evési szokásai.

Család-otthonLengyel Gabriella2017. 02. 23. csütörtök2017. 02. 23.
Mérlegen a személyiség


Az alap közös: legyen sok és sokféle. A különbség ott mutatkozik, hogy az anyukám az édességnek nem tud ellenállni, Piri nénikém egész álló nap csipeget. Kálmán bátyámék havonta leölnek egy disznót, kell a friss kolbász az unokáknak. Az öcsém hét közben salátaleveleken él, a hétvégén átmegy anyánkhoz és megeszik mindent nokedlistől, cupákostól, almás linzerestől. Egyetlen kivétel a sógornőm. Ő ismeri a mértéket, viszont egész nap morcos.

Lássuk, mit mondanak az amerikaiak, melyik típus lehetek én? Az impulzív? Add uram, de rögtön azt a csokit? Nem kizárt, kezdem restellni magam. De megbízható is vagyok, mert akadnak időszakok, amikor egész rendesen betartom az előírt étrendet. Csak éppen állandóan a következő evés jár az eszemben.

Lássuk, mi van még. A csendes szemlélődő, aki a vendégségben a könyvespolcot fésülgeti. Ez a típus könnyebben elkötelezi magát egy módszer mellett, és képes kitartani. Nem is tudom… Aki e típusba tartozik, annak valószínűleg nincs is gondja a súlyával, olvasom. Ja, persze.

Aki érzelmileg kevésbé stabil és a rossz hangulatát evéssel ellensúlyozza, számára az érzelmi hullámzás uralása a legnagyobb kihívás – szól a következő passzus. Értem, hogy rosszkedvből nem jó enni, de én jókedvből is szeretek, akkor születnek a legjobb ötleteim.

A bulikirálynő részt el se olvasom, kábé nyolc éve nem voltam semmiféle bulira hasonlító rendezvényen. A maximalisták hajlamosak a sárga földig lehordani magukat, ha hibáznak, aztán rossz kedvük lesz, és túlevéssel vigasztalódnak.

Meg kell tanulnia az együttérzést és a megbocsátást önmagával szemben is – olvasom tovább. De kivel érezzek együtt? Azzal az énemmel, aki épp koplal, vagy azzal, aki háromszor szedett a töltött káposztából? Az önzőknek könnyű, írják, mert ők elsősorban magukkal foglalkoznak, nem lesik, mit kíván a környezetük. Az odaadó embereket mindez kimerítheti, elfáradnak, és evéssel pótolják az energiát. Bingó, közeledünk. Túl rendes vagyok, ez a baj. Javaslat: lazulni kell, mert akik lazán sodródnak az árral, általában karcsúbbak azoknál, akik sokat stresszelnek, szoronganak. Hát erről van szó! Először is kikapcsolom a gépet, mára vége a melónak. A házimunkát kiosztom a többieknek, én pedig… elmegyek ebédelni. Szolidan, lazán, nem kell több, csak két könnyű fogás. Meg egy kis desszert...
 

Ezek is érdekelhetnek