Szeretünk kategorizálni és általánosítani, vagy ha nem, hát önkéntelenül is csináljuk. Általában mindenről és mindenkiről kialakult képünk van, amit a neveltetésünk, a személyes élményeink és a média is befolyásol. Sokszor a különböző nemzetek képviselőiről is sztereotípiákban gondolkozunk…

Milyennek látjuk egymást, magunkat?

A németek precízek, a svájciak pontosak, az angolok távolságtartók, az olaszok hangosak, az oroszok imádják a vodkát. Néhány közkedvelt sztereotípia, ami úgy belénk ivódott, hogy szinte képtelenek vagyunk megszabadulni tőlük. Még akkor is, ha találkozunk olyan svájcival, aki fél órát késik a megbeszélt találkáról, angollal, aki rögtön elkezdi lapogatni a hátunkat, vagy egy visszafogottan társalgó olasszal.

Egyáltalán nem modern kori jelenség, hogy jelzőkkel és tulajdonságokkal illetjük a különböző nemzetek képviselőit. A X. században uralkodó bizánci császár, Bölcs Leó Taktika című művében írt a Bizánci Birodalommal kapcsolatban álló népekről. Az általa „türköknek” nevezett magyarokról is megemlékezett, s jellemzést adott honfoglaló őseink természetéről. A jellegzetes vonások között előkelő helyet foglal el a szabadságszeretet és a vitéz, bátor magatartás, de kevésbé megnyerő, amit a magyar törzsek politikai színvallásáról és megbízhatóságáról írt: ezt a legjobb indulattal is csak úgy lehet összefoglalni, hogy taktikus, „körmönfont po­­litizálás” jellemzi őket.

A XVIII. század elején a francia filozófus, Montesquieu már nemzeti sztereotípiákról értekezett, mivel úgy vélte, hogy az északi népek rendre fegyelmezettebbnek, összefogottabbnak, jellemesebbek tűnnek, mint a déliek. Arról nem maradtak feljegyzések, hogy mit szóltak ehhez a déliek, de az biztos, hogy a nemzetkarakterológia a XIX. században már a virágkorát élte.

Egy angol pub közönsége. Fotó: Szabad Föld Archívum

A nemzeti jellem vizsgálatának egyik kiváló korai dokumentuma Rónay Jácint kötete, az 1847-ben megjelent: Jellemisme, avagy az angol, francia, magyar, német, olasz, orosz, spanyol nemzet, nő, férfiú és életkorok jellemzése lélektani szempontból. Az írás külön-külön fejezetekben tárgyalja a megjelölt nemzetek mentalitását, vizsgálja a természeti viszonyokat, utal a jellegzetes életvitelre és szokásokra a különböző társadalmi rétegeknél. A XX. századra szép lassan divattá vált az egyes népek felcímkézése valós és kevésbé helytálló tulajdonságokkal. Világszerte.

Tény, hogy számos jellemző tulajdonságot vagy viselkedési formát társíthatunk egyes nemzetekhez, és érdemes is ismerni ezeket, mert a segítségükkel könnyebben eligazodhatunk a világban.

– A megismerés egyik legrégebbi, legáltalánosabb formája a sztereotípiákban és közhelyekben való gondolkodás, ami megkönnyíti, hogy általános képet alakítsunk ki emberekről és csoportokról. A sztereotípiák kialakulhatnak személyes tapasztalatok, valamint társas tanulás útján, és jó esetben sem negatív, sem pozitív előjelük nincs – mondja Antalóczy Tímea szociológus.

– Érdekes kutatások készültek a témában. Például, ha feltételezem egy népcsoportról, hogy minden tagjának kék a szeme, mert ezt tanultam a környezetemtől, még akkor is kéknek „látom” az adott csoporthoz tartozó illető szemét, ha a személyes találkozáskor kiderül, hogy valójában barna. A sztereotípiával szemben előítéletességről akkor beszélünk, ha negatív vagy pozitív attitűdöt kapcsolunk egy-egy csoporthoz a viselkedésük vagy tulajdonságaik alapján. Az előítélet nem tapasztalatokon alapul, csupán előzetes feltételezés, amely általában alaptalan és helytelen következtetéshez vezet.

Amikor azt mondom például, hogy minden szőke nő ostoba vagy minden olasz férfi amorózó. A sztereotípiának és az előítéletességnek is lehet egyfajta szabályozó szerepe, hiszen egy-egy információ komoly jelzőrendszerként is működhet. Például, ha rendre azt halljuk, hogy néhány nagyváros peremkerületében nem ajánlott egyedül sétálni esténként, akkor biztosan jobban járunk, ha turistaként elkerüljük azt a környéket.

A szociológus szerint az is érdekes jelenség, hogy miként változik meg egy-egy csoportról, nemzetről alkotott gondolkodásunk, ha érintettekké válunk. A koronavírus-járvány kapcsán kiváló példa, hogy akik kínai vakcinát kaptak, leginkább a pozitív tulajdonságokat hangsúlyozzák a kínaiakkal kapcsolatban, sokkal inkább, mint korábban.

– Amíg ártatlan és inkább megmosolyogtató sztereotípiákkal van dolgunk az egyes nemzetek kapcsán, addig nincs gond – vélekedik Antalóczy Tímea. – Amikor ez negatív, gyűlölködő előítéletekbe csap át, az már romboló lehet. Ráadásul mindkét fél számára.

Miként látja az egyes nemzeteket egy mai középiskolás?
(aranyköpések gyűjteménye)

Olaszok: alacsonyak, hangosak, folyton tésztát esznek és isteni kávékat isznak. Életük középpontja a család, imádják a gyerekeket. A nők katolikusok, a férfiak focisták, és mindenki keresztet visel a nyakában.

Ázsiai turisták. Fotó: Shutterstock

Angolok: a konyhájuk elmondhatatlanul unalmas, semmi mást nem esznek, mint húst, krumplit és zöldborsót. Kimértek, udvariasak és távolságtartók, imádják a sört. Angol humoruk van, amit rajtuk kívül senki nem ért. Télen is szandált hordanak, mégsem fáznak fel.

Franciák: azért találták fel a parfümöt, mert nem szeretnek fürdeni. Nem nézik jó szemmel, ha valaki nem beszél a nyelvükön, sok csigát esznek, a francia nők a legelegánsabbak a vi­lágon.

Németek: olyanok, mint a vonalzó. Mindent kicentiznek, az élére állítanak, katonás fegyelemben élnek, még az otthonukban is katonás rend van. A világ összes strandján ők foglalják el reggel a legjobb napágyakat. Sör folyik a csapból is. A zokni-szandál kombóról nem tudnak leszokni.

Skandinávok: nagyra nőnek, főleg a lányok, tejszőkék és Ingridnek hívják őket. A pasik Olafok, és mindegyiknek viking őse van. Akiket nem Ingridnek vagy Olafnak hívnak, azoknak érthetetlen a nevük. Imádnak szaunázni, plusz öt fok felett szerintük minden víz meleg.

Tóparti nyaralás…Fotó: Shutterstock

Görögök: a mamaimádatuk már-már beteges. Életvidámak, vallásosak. A férfiak karakteres arca a női álom netovábbja. Azt gondolják, hogy minden tőlük származik, az egész világegyetemet Görögországból eredeztetik. Hangosak és lusták, későn kelnek, későn fekszenek. Minden szavuk és nevük -iszre végződik.

Japánok: csak rizst, halat és olyan élő állatokat esznek, amelyek nyelés közben bármikor megölhetnek. Olvashatatlanul írnak, sokan vannak és icipici lakásokban élnek. Rengeteget dolgoznak, öltönyben alszanak a metrón, külföldön meg olyanok, mint egy óvodáscsoport. Ha nem lenne rajtuk hátizsák, orra buknának a rengeteg fényképezőgéptől és kamerától.

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.