Hogyan talált Szent László gyógyfüvet a pestisre? Miért apró szemű a rizs? Milyen mítosz kötődik a tavaszi héricshez? Változatos témákat, fordulatos történeteket dolgoznak fel azok a mesék, mondák, legendák, melyeknek növények a „főszereplői”. Fráter Erzsébet botanikus már több csokorra valót gyűjtött össze belőlük.

Történetek a világ növényeiről

Hajdanán a rizs vadon termett, a kalászok bőségesen ontották magukból a rizsszemeket, melyek alma nagyságúra nőttek. Sok dolga nem akadt velük az embereknek, hiszen maguktól begurultak az éléskamrákba. Viszont a fogadásukra ki kellett takarítani a házat.

Az egyik faluban élő lusta asszony addig halogatta a sepregetést, mígnem begördültek az udvarára az első szemek. Amikor ezt meglátta, hirtelen haragra gerjedt, és a seprűjével rácsapott az első rizsszemre, mire az ezer darabra tört.

A mögötte guruló társainak nem tetszett a fogadtatás, kijelentették, hogy attól kezdve dolgozzanak csak meg értük az emberek, akkor jobban megbecsülik őket. Ezért jár olyan fáradságos munkával a termés betakarítása.

Délkelet-Ázsiában legalább ötezer éve termesztik a rizst. Világszerte az egyik legfontosabb kultúrnövény, az emberiség 60 százalékának fő tápláléka – kezdi a rizsről szóló leírását Fráter Erzsébet botanikus, az Ökológiai Kutatóintézet Ökológiai és Botanikai Intézetének tudományos munkatársa, a Vácrátóti Nemzeti Botanikus Kert gyűjteménykezelője.

A világ számos egzotikus országában járt már tanulmányúton, egyebek mellett a hagyományos és népi kultúrnövények történetével, nevelésével és felhasználásával, a Kárpát-medence történeti kertjeivel foglalkozik.

Fráter Erzsébet évek óta gyűjti a növényes meséket. Fotó: Kósa Emese

Évek óta gyűjti a növényes meséket, melyeket botanikai jegyzetekkel ellátva eddig két könyvben adott közre (Mesés növények, növényes mesék; Erzsébet királyné esete a rozmaringgal), de bemutatta már a Biblia növényeit, s elkalauzolta az olvasót egzotikus piacokra is.

Tavaszi újjászületés

A görög fiú, Adonisz ellenállhatatlan szépsége a legbájosabb istennőt, Aphroditét is elvarázsolta. Egy vadászat során megtudta ezt Aphrodité féltékeny kedvese, Arész, aki vadkanná változva bosszúból megölte a fiút. Adonisz lelke az alvilágba szállt, de Aphrodité oda is utánament, hogy felhozza onnan.

Csakhogy Adonisz megtetszett az alvilág királynéjának, Perszephonénak, s nem akarta felengedni. Az istennők vitáját Zeusz döntötte el: a fiú minden év egyharmad részét töltse a föld felszínén Aphroditével, egyharmadát pedig Perszephonéval az alvilágban, a fennmaradó egyharmaddal viszont maga rendelkezzék.

Ettől kezdve minden tavasszal, amikor a hérics kivirít, Adonisz is újjászületik és feltámad, amikor azonban a virág elhervad és visszahúzódik a földbe, az ifjú is megtér alvilági istennőjéhez.

Tavaszi hérics. Fotó: Fráter Szabolcs

A földkerekség meséinek tartalmát, illetve szereplőit vizsgálva nem nehéz megállapítani, hogy sokkal több van azokból, melyekben állatok szerepelnek. A magyarság eredetmondáiban, legendáiban például a csodaszarvas, a turul jelenik meg, a népmesékben pedig legtöbbször a farkas, a medve, a nyúl a főszereplő.

Mindazonáltal találkozhatunk szentként tisztelt, gyakran nemzeti szimbólummá magasztosult növényfajokkal is, melyek sokat jelentenek az emberi kultúra számára. Elég csak az égig érő fát vagy füvet említeni, aminek szimbolikus ér­telme, hogy valami nagyon magas.

Ha a botanikust kérdezzük, tud említeni két-három méterre növő fűfajtát, de a hétköznapi szóhasználatban az égig érő fű hallatán nem arra szoktunk asszociálni, hanem inkább szinonim vonatkozására, a magasságra. Az életfa jelképpel kapcsolatban is nehéz konkrétan megnevezni egy növényt, hiszen általában elvonatkoztatott, stilizált ábrázolásról van szó.

Hallatlanul gazdag és sokszínű a növényes mesék kincsestára. Alig akad olyan nép, amelynek meséiben, mondáiban, mítoszaiban ne jelennének meg az ember természetes életterei, erdők, mezők, puszták, sivatagok, hegyek, s az ott fellelhető táplálékul szolgáló növények vagy egzotikus ritkaságok.

Szent László füve

Szent László királyunk idején rettenetes pestisjárvány tombolt az országban. A „fekete halál” a középkor legrettegettebb betegsége volt, hihetetlenül gyorsan terjedt, számolatlanul szedte áldozatait. Nem ismertek rá gyógymódot, a menekvést egyedül Isten kegyelmében látták. Szent László is hozzá fohászkodott.

Az álmában megjelenő angyal azt mondta neki, íjával lőjön ki felfelé egy nyilat, s az a növény lesz a pestis ellen hatásos, amelyiket a nyila estében eltalál. A nyílvessző egy keresztesfű tövébe fúródott, ami azután a király szenvedő alattvalóit megszabadította a dögvésztől.

A mediterrán világban az olajfa, a pálma, a szőlő, a füge, más régiókban pedig a rizs, a dohány, a bab, a kukorica, a krumpli is megragadta már az ember képzeletvilágát, amiben legtöbbször népmeseként vagy eredetmondaként él tovább.

A mese szerint a lusta asszony a seprűjével rácsapott egy rizsszemre, ami ezer darabra tört szét. Rajz: Csíkszentmihályi Berta

Fráter Erzsébet kedvenc meséit említi, például az apró szemű rizs, az egyiptomi tündérrózsa, az ördögadta dohány eredetének történetét, vagy a fejtetőre állított fával, a gránátalmával, a tavaszi hériccsel kapcsolatos históriát.

A fejtetőre állított fa

Valahol a távoli Afrikában, a busmanok földjén a világ teremtésekor a Nagy Szellem minden állatnak saját fát ajándékozott. Csak a hiéna nem kapott semmit. A Nagy Szellem azt kérte tőle, viselkedjen rendesen, holott jól tudta, hogy a gonosz természeten nehéz változtatni. Megszánta hát a hiénát és nekiadta az utolsó facsemetét, egy baobabot.

A hiéna dühbe gurult és elhajította a fácskát, ami fejjel lefelé ért földet. Azóta ez a növény évente csak egyszer növeszt levelet, a fennmaradó időben pedig úgy néz ki, mintha az ágai helyett a gyökerei meredeznének az ég felé.

 

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.