Védőnők védelmében

Sok teher nehezedik a védőnők vállára napjainkban: több a feladatuk, nagyobb a felelősségük, szigorúbb elvárásoknak kell megfelelniük. A közelmúltban történt bérrendezéssel vannak, akik elégedettek, s olyanok is, akik még mindig nem érzik azt méltányosnak a rájuk háruló kötelezettségek mellett. Munkaidőn kívül is rendszeresen hívják őket az édesanyák, és rengeteg a dokumentáció, ami olykor elveszi a munkájuk valódi lényegét, hogy a gyermekek és a családok támogatására koncentrálhassanak.

Az átlagosnál is nehezebb a dolga a hátrányos helyzetű településeken dolgozó szakembereknek, akik sokszor olyan problémákkal szembesülnek, amelyek speciális tudást igényelnek és lelkileg is megterhelőek. A munkavégzést az sem könnyíti meg, hogy ezek a térségek nehezen megközelíthetőek, a körülmények nem kecsegtetőek elsősorban az oktatási intézmények hiánya, az egészségügyi ellátás alacsony színvonala miatt.

A hátrányos helyzetű települések fogalom hallatán legtöbben hazánk keleti-északkeleti részére gondolnak: Heves, Borsod-Abaúj Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére. A probléma azonban szinte az egész országban fellelhető. Több mint ötszáz települést sorolnak a hátrányos helyzetű térségek közé.

– A várandósok közül sokan az ultrahangvizsgálatokra sem mennek el, így nem ismerhető fel a magzat esetleges fejlődési rendellenessége. A dohányzás rendszeres a kismamák körében. Gyakori az alul- vagy a túltápláltság, ami elsősorban a rossz minőségű ételek fogyasztása miatt alakul ki. Lakhatási nehézségek, munkanélküliség, a szakképesítés hiánya nehezíti a családok életét, s ezekből a helyzetekből nincs igény vagy mód a kitörésre – mondja dr. Varga-Szilágyi Zita gyermekgyógyász szakorvos, házi gyermekorvos.

A szakember a III. WHO Betegbiztonsági Világnap Konferencián tartott előadásában hangsúlyozta: a rossz szociális körülmények között élő édesanya sokszor nem hajlandó az együttműködésre. Nem szedi be az ajánlott vitaminkészítményeket, figyelmen kívül hagy­ja a táplálkozásra vonatkozó tanácsokat. Gyakori a vándorlás, akár országok között is. Így a terhesgondozás sokszor megszakad vagy több kézben összpontosul. A kiskorú anyák és az újszülöttek gondozását a kijelölt gyám nehéz elérhetősége is akadályozza.

Hasonló problémákról számoltak be a halmozottan hátrányos helyzetű településeken dolgozó védőnők. A szegény sorsú családok gyakran romos, életveszélyes, elhanyagolt otthonokban laknak – persze vannak példák rendezettebb lakásokra, együttműködőbb és jobb módban élő famíliákra is. Bonyodalmak pedig nemcsak a hátrányos helyzetűekkel adódnak. Előfordul olyan megdöbbentő eset is, amikor a kismama harminchetes várandósan jelentkezik először terhes­gondozásra.

A hátrányos helyzetű településeken a védőnők egyik kulcsfeladata az egészségre nevelés, mert a tapasztalatok szerint sok nő az alapvető egészségügyi ismereteknek is híján van. A szakember hozzáállásán és elfogadásán sok múlik, de a türelem és a kedvesség meghozza a gyümölcsét: gondjaikkal az érintettek elsőként a védőnőket keresik, megbíznak bennük.

– Segítséget adni öröm a lelkemnek, a nehéz problémákkal szembenézni pedig szép kihívást jelent. Ha egy várandósnak sikerül idejében bejönnie a rendelőbe, vagy a kérdéseivel hozzám fordul, már az is nagy eredmény. Az apró dolgoknak is örülni kell, mert ezekből a kis lépésekből érezhetjük, hogy van értelme a munkánknak – mondja Henriette, az egyik Heves megyei település védőnője, aki már huszonöt éve áll helyt a szakmájában.

A védőnők a családok otthonába viszik a segítséget, a magzati fejlődéstől a születésen át a gyermek iskoláskoráig végigkísérik a famíliák életét. Olyan hivatás ez, ami nem csak pár hónapra szól, ám aggasztó a pályát elhagyók száma, a magas átlagéletkor és a szakemberhiány. Vajon lesz-e a szakmában utánpótlás, elég fiatal szakember, aki meglátja benne a szépet, és elkötelezetten tudja szolgálni a családokat? Ez még a jövő zenéje.