Kapaszkodó

"Hazavittük tüdőrákos öregünket, lefektettük, és vártunk türelmesen. Ő csak fogyott tovább, enni, inni egyáltalán nem kívánt, nem maradt belőle más, csak csontok... Fölfekvései lettek, forgatni kellett az ágyban. Apámat ebben a nyomorult állapotában meglátogatta családunk közeli barátja, dr. B. L. nyugdíjas körorvos ...és javasolta anyámnak: hagyják el az összes gyógyszert, és adjon apámnak Béres-cseppeket a napi kis pohár borában. Én pedig elrendeltem anyámnak, hogy az ajánlott dózis ötszörösét adja: most már úgyis mindegy. Három hét múltán apám, akinek már a halálától tartottam, felült az ágyban, és így szólt: - Édes fiam, egy kis birkapörköltet ennék, jó zsírosan!"
Az idézett sorok a budapesti Mészöly Ferenc írásából valók, aki arra a pályázatra küldte be munkáját, amelyet a Béres Gyógyszergyár írt ki tavalyelőtt, a  gyógyszergyár és a Béres-csepp fennállásának harmincadik évfordulóján. A fölhívásra mintegy ötszáz levél, beszámoló érkezett. Íróik azon történeteiket, tapasztalataikat, élményeiket vetették papírra, amelyeket a készítmény használata során szereztek.
A pályamunkákat Kapaszkodó címmel Béres Klára szerkesztette kötetbe. Így vall az ebben foglaltakról: "Ezek az írások olyan sorsokba engednek betekintést, melyekből mindenki erőt meríthet. Tele vannak tiszta emberséggel, szeretettel, megbecsüléssel, elszánt küzdelemmel és sok reményt nyújtó, másoknak átadható tapasztalattal. Aki az életéért küzd, aki a gyógyulást keresi, a gyönge szalmaszálba is belekapaszkodik. A könyvben föllelhető sorsok mindegyike olyan, mint egy-egy erős gerenda. Akinek szüksége van rá, bátran fogódzkodjon beléjük, a sorsközösségben bizonyos, hogy kapaszkodóra talál."