Édes otthonok becses kellékei

Hogy az ember egy kisközösséghez tartozik a nagyvilágban, annak egyik apró ismérve, hogy az újságos már kérés nélkül nyújtja a "szokásost". Az már a bennfentesség abszolút jele, ha az érdemesnek ítélt írásokra felhívja a megbecsült olvasó figyelmét. Például a lakberendezési újságokban a kandallós képekre.
Valaha ugyanis úgy képzeltem, nincs igazi otthon márványkandalló nélkül, melyen szecessziós gyertyatartók között csodáljuk majd gyermekeim aranykeretes legsikerültebb akcióképeit. Előtte süppedős fotelekben kecses ívű porceláncsészékből teát kortyolgatunk, és hozzá világmegváltó terveken csemegézünk.
Szó se róla, ma is képes vagyok hosszan elmerengeni például az utolsó di Belmonte olasz herceg családi címerrel és jelmondattal díszített kandallójának fotóján, elnézően szemet hunyva ama hiányosság fölött is, hogy pislákoló mécsesek helyett az egykori miniszter ükapa mahagóni könyvszekrényt emelt régi újságok  bőrkötéses példányai számára.
Eközben a konvektorom szokás szerint idegesítő ritmusban pattog, lidérces kék fényével újra és újra a frászt hozva rám. Mégsem vágyódom el az otthonomból, kandalló nélkül is meleg fészekként vonz haza.
Más sem stimmel. Még nincs gyerek, és kórusban hurrogjuk le azt, aki baráti vendégség idején a kis ház falainál nagyobb léptékben mer gondolkodni. Megfigyeltem, legszívesebben a konyhában telepedünk le. Inkább nyomorogva üljük körül éjfélig a parányi étkezőasztalt, mintsem hogy átvonuljunk a kényelmesebb kanapéra. Eleinte noszogattam a csapatot, de már beletörődtem: egyszerűen a vacsora romjai közt jobb nekünk.
Miért? Mert ettől kicsit odatartozónak érezzük magunkat. Akárcsak otthon. Márpedig ez olyan hangulat, ami után a világ végére is elmennénk.
{p}
Másodvirágzás
A hetvenes években gyerekként vendégségben a húgaimmal vihogtunk a háziak tárgyain. A racionális, gazdaságos, biztonságos, tartós műanyag salátáskanalakon, a faintarziás női félakt táblaképeken, a kórházi kacsába átmenő amorf vázákon és a házi készítésű műholdutánzat csilláron.
És húsz év múltán most mit csinálok? Bolhapiacokon és régiségboltokban egy letűnt korszak szörnyű szimbólumaira vadászom, hogy meglepjem vele műértő korombeli ismerőseimet. És ha ők ajándékoznak meg egy becses darabbal, jómagam azonnal (bár a kutya sem kérte) boldogan szorítok helyet a polcon mondjuk egy kék műcsipke ruhás, szamovármelegítő orosz babatorzónak. Legfeljebb másnap reggel szörnyülködöm el: egek ura, ez lenne az otthon, édes otthon?!
{p}
Színvilág
Ne spóroljunk a vidám színekkel lakásunkban, mert segítenek megóvni az embert a mindennapok szürkeségétől. Ilyenkor sokat lendíthet levert hangulatunkon a meleg otthon. A fehér a tisztaság jelképe, ezért még ma is sokan mázolják tejszínűre a falakat. Egyre népszerűbbek viszont a színes felületek, ablak-ajtó keretek és bútorok. Hódít a mosolygó, vidámságot üzenő narancssárga, a nap sugarait idéző sárga, a nyugalmat hozó lila, a buja, nevető piros meg a lélekerősítő, nyugtató zöld. A fekete és a fehér együtt elegáns, de túl feszessé teszi otthonunk hangulatát - színes, egymással harmonizáló díszpárnákkal, ágytakarókkal, asztalterítőkkel, függönyökkel azonban megtörhetjük a merevséget. Két-három színnél több ne keveredjen ugyanabban a helyiségben.