Együttélősdi

Berényi Miklós, András, Balog Nóra, Zsuzsa és Novák Laci: hétről hétre, napról napra velünk üldögélnek a szobában, előttünk kiabálnak, veszekednek, sírnak, csalnak, hazudoznak, bocsánatot kérnek, megbocsátanak, bosszút állnak, csókolóznak - mégis tudjuk: "barátok közt" teszik mindezt. A sorozat most igazi karácsonyi ajándékkal lepett meg mindenkit: láthattuk a hat főhős múltját, a két idősebb hőst fiatalon - megírták és eljátszották a régmúltat.
Akár egy Dickens-regényben. Egy zord decemberi estén a szitáló hóban három éhes kisfiú vándorol a sötét pesti utcákon. Iszákos apjuktól szöktek el, nem tudják, hová tartanak. Lépteik alatt ropog a frissen esett hó, bár egyikük cipőjének nincs is talpa. Éhesek és fáznak, minden felnőttől rettegnek. Eddig csak pofonokat kaptak az erősebbektől. Ám sorsuk örökre megváltozik a nevelőotthonban...
Igen, kicsit érzelgős, kicsit romantikus az árvák története. Mától jobban értjük annak a mai Zsuzsinak szorongásait és állandó aggódását, aki tízévesen sírva várt az édesanyjára, arra az anyára, aki őt szülés után egy kukába dobta. A gondosan kiválasztott gyerekszereplők megdöbbentően hasonlítanak a felnőtt színészekre. Novák Laci "kicsiben" is kópéarcú bumfordi, akinek meleg szíve van. Miklós már akkor is szélhámos és vagány vicceken töri a fejét. András racionális (maradjunk az intézetben, itt van meleg ágy, takaró és kaja), Zoltán (akit soha nem láttunk, mert a sorozat kezdetén gyilkosság áldozata lett) védi a két öccsét és az új barátait, "amíg a halál el nem választ". Nóra pedig tízévesen beleszeret Miklósba (tévesen hitték sokáig, hogy nincs a világon gyerekszerelem!)
És persze a fiatal és még lágy hangú Magdi nénit is másképp látjuk ezután. Már értjük, hogy azóta zsörtölődik, amióta nem kell szolgálnia egy alkoholista, kielégületlen, rideg szívű, zsarnok intézeti igazgatót. (Pécsi Ildikó élete egyik legmélyebb alakítása ez ebben a húsz percben.) Vili bácsi megtanít mindenkit arra, hogy végül is ugyanaz maradsz, aki mindig is voltál.
Sok házaspárt ismerek, akik kihagyták a kezdeti ismerkedést, ezért meglepve találnak új vonásokat egymásban. Sok felnőttet kérdezek a gyerekkoráról, és meglepődöm, ha nem tud válaszolni - hiszen sok gyerek hazugságban nő fel, mert eltitkolják a saját múltját előtte.
A múltad nélkül nem érthet a férjed, a gyereked, nem lubickolhatsz barátok közt, nem értheted magadat sem. A múltjuk nélkül hogyan is érthetnéd a barátaidat? Mit tudhatsz egy emberről, akiről nem tudod, kinek a gyereke, hol nőtt fel, szeretetet kapott-e, vagy csak verést, ételt kapott-e, vagy csak megalázást? Csak úgy lehet fontos bárki az életedben, ha kíváncsi vagy rá, ha kérdezgeted és válaszokat kapsz tőle az életéről. Így hát, kedves olvasóm, ismerkedj barátaid múltjával, képzeld el a párodat tízévesen, ülj le és mesélj a gyerekeidnek, mesélj magadról őszintén, hidd el, érdekes téma vagy! Mert - a pszichológia mai állása szerint is - mindenképp jobban szeretjük azt az embert, akit jobban ismerünk.