Jogi esetek

Egy egyedülálló, negyven év körüli asszony házat vásárolt, amelynek az udvarára nyílt a szomszéd ablaka. Ez természetesen ma már nem szabályszerű, de mivel régi házakról volt szó, nem lehetett mit tenni, el kellett valahogy viselni a helyzetet. Az egyedül álló asszonynak viszonylag jól ment, rendszeresen vendégséget tartott, sőt férfiak is jártak hozzá. Ezt a szomszéd lánya nagyon izgalmasnak találta, következésképpen napi programjának részévé vált, hogy leselkedett az ablakon át. Senki nem éli szívesen úgy az életét, hogy kíváncsi szemek lesik minden lépését - vita kerekedett belőle, az veszekedéssé fajult. Végül az egyedül álló asszony huszáros megoldást választott: épített egy paravánt, hullámpalából, körülbelül egy méterrel az ablak elé.
A kíváncsi szomszédok onnantól kezdve nézegethették a hullámpalát, ami - valljuk be - nem a legszebb látvány. Nem is nyugodtak bele, hanem elszaladtak a jegyzőhöz, és jelentették, hogy a paraván elzárja a fény útját, ezért le kell bontatni. Erre a szomszéd - jogosan - azt válaszolta, hogy a paraván a fény szempontjából nem oszt, nem szoroz, hiszen a kis ház gyakorlatilag egész nap a környező háromemeletes társasházak árnyékában van. A jegyző helybenhagyta a paravánt. Erre a panaszosok a bírósághoz fordultak. A bíróság megváltoztatta a jegyző döntését, és lebontatta a hullámpala falat. Miért? Hiszen a szomszéd udvarára néző ablak sérti a magánélethez, titokhoz fűződő jogokat, az építési hatóság nem is engedélyezi manapság. A válasz mégis egyszerű: a bíró kiment a felekhez, és szemügyre vette a kérdéses paravánt. A döntés utána már egyértelmű volt.
Az udvar tulajdonosa ugyanis feketére festette a hullámpalának a szomszédok felől eső oldalát. Amikor megtudta, hogy a bíróság helyszíni szemlét tart, megpróbálta ugyan átfesteni kékre, de a végeredmény minden elképzelést felülmúlóan ocsmány lett. Ez az utálatoskodás meggyőzte a bíróságot, hogy ki is az összeférhetetlen a szomszédok közül. Hiába volt jogilag helyénvaló az érvelés, hiszen a szomszédok közötti viszonyokról azt mondja a törvény: együtt kell működni. Aki bizonyíthatóan, rosszindulatból és feleslegesen keresztbe tesz a másiknak, még akkor sem nyerhet pert, ha máskülönben igaza lenne.
Ha bajunk van a szomszéddal, először is tegyük a mérlegre, hogy ki mit szeretne, és kinek mekkora hátrányt okozna, ha az óhajáról le kellene mondania. Jelen esetben az egyik szomszéd azt szerette volna, ha nem kukucskálnak be a tányérjába állandóan, a másik pedig azt, hogy besüssön ablakán a nap. A nap nem süthetett be az ablakán, mert eltakarták a szomszéd házak, a paravántól függetlenül is - tehát a pernyertes szomszédnak tulajdonképpen nem volt sok jogos alapja arra, hogy követelje a pala eltávolítását. Azt viszont tudta bizonyítani, hogy szomszédja utálatos furkó, aki a bosszantásáért tesz neki keresztbe. Ha bajunk van a szomszéddal, soha ne tegyünk ellene többet, mint ami a saját jogaink védelmében feltétlenül szükséges.