Pánikra hangolva

Makrancosságnak vagy hisztinek gondolták sok évvel ezelőtt. Manapság sem akarják különválasztani az általában vett lelki nyavalyáktól, miközben a szakértők szerint tizenöt-húsz év múlva a lopakodva előbújó pánikbetegség lesz a modern ember egyik nagy ellensége.

Családi körBiczó Henriett2005. 01. 21. péntek2005. 01. 21.
Pánikra hangolva


Megállás nélkül üvöltöttem, hogy segítsenek, mert meghalok. Nyaktól lefelé nem éreztem semmit, a szívverésem olyan erős volt, hogy hallottam a dobogást. Ijesztő, hogy a szabadságomon, önfeledt időszakban tört rám a roham, egyik pillanatról a másikra. A férjem kórházba vitt, nyugtató injekciót kaptam, mert minden vizsgálat és lelet negatív volt. Amikor fölébredtem a kórteremben, jól éreztem magam, mintha semmi sem történt volna. Visszagondolva a pár órával azelőtti rosszullétre, nem értettem az egészet, de főként azt, hogy velem történt meg - idézi fel a nyolc esztendővel ezelőtti eseményeket a 39 éves Mária, aki ma már élete részének tekinti a rejtélyes betegséget. Gyógyszerek nélkül létezni sem tudna.
A középkorú nő - akin ma sem látszik, hogy beteg volna - higgadtan beszél megpróbáltatásairól.
- A következő roham után három hónapig kórházban feküdtem. Ennyi idő alatt sikerült megtalálni a megfelelő gyógyszereket. Az orvosok azt mondták, a stressz miatt kerültem bajba. Eljutottam odáig, hogy nem mertem kimenni az utcára. Hetekig nem mentem emberek közé. Társasházban élünk, mindig tudnom kellett, hogy nem vagyok egyedül. A szomszédok szinte ügyeletben álltak, hogy mikor ki legyen otthon, különben rám tört a pánik. Ha mégis eluralkodott rajtam, attól féltem, hogy meghalok. Nem gondolom, hogy több nehézség volna az életemben, mint bárki másnak. Igaz, van egy vállalkozásom, ami elég nagy felelősség, vegyész létemre egyedül vezetek egy autómosodát. Viszont óriási fájdalom volt, hogy évekig szerettünk volna gyereket, de nem estem teherbe. Hormonkezeléseket kaptam, de azonkívül, hogy kilencvenkilósra híztam, semmi nem történt. Végül örökbe fogadtunk egy kisfiút. Úgy éreztem, teljes lett az életünk. De a betegségem mindig ott leselkedik a háttérben, és nem tudok szabadulni tőle, hiába teszek meg mindent. Amint leállok a gyógyszerekkel, jön a pánik. Egy kívülálló azt gondolhatja, ez csak hiszti. De ez a rém állandóan velem van.
{p}
Mária nincs egyedül a gondjával. Magyarországon majdnem kétszázezer ember küzd pánikbetegséggel. A modern kór neve nem azt takarja, hogy az ember valami nem várt dolog miatt pánikba esik, hanem hogy teljesen váratlanul szorongásos roszszullétek törnek rá. Ágoston Gabriella pszichiáter szerint a beteg környezete sokszor azért nem fogadja el betegségnek, mert semmit nem érzékel abból, amit a pánikbeteg átél.
- Akár tíz perc alatt is kialakulhat egy-egy roham, és sokszor alig fél óra alatt nyomtalanul el is tűnik - mondja a pszichiáter, akit mind többen keresnek meg azzal, hogy megkeseríti életüket a pánikbetegség. A betegek nap mint nap attól rettegnek, hogy mikor tör rájuk az újabb roham. - Egy rosszullét még nem jelent betegséget, de érdemes odafigyelni. Ha valaki nem veszi komolyan a tüneteket, súlyosbodik az állapota, és könynyen kialakulhat a közlekedési fóbia, amikor a beteg már az utcára sem mer kilépni. Ilyenkor már a munkáját is képtelen elvégezni. A legrosszabb esetben súlyos depresszióba esik, ami akár öngyilkossághoz is vezethet.
A pánikbetegség szerencsére jól gyógyítható. A betegek megfelelő gyógyszerekkel és némi magatartás-terápiával viszonylag könnyen kezelhetők lennének. Tőlünk nyugatra a háziorvos vállalja kezelésüket, nálunk inkább pszichiáterhez küldik őket. A pánikbetegség nem örökölhető, de ha a családban megvan a hajlam a szorongásra, az utódok nagyobb valószínűséggel szenvednek majd ettől a betegségtől - véli Ágoston Gabriella.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) felmérése szerint tizenöt év múlva világszerte a második legelterjedtebb, munkaképtelenséget és korai halált okozó betegségcsoport lesz a depresszió és a szorongásos betegségek. A legveszélyeztetettebbek a húsz-harminc évesek, különösen a nők.

A pánikbetegség tünetei
Mellkasi szorítás. Szapora pulzus. Erős szívverés. Torokgombóc-érzés. Zsibbadás. Ájulásérzés. Hasi görcs, hasfájás. Izzadás. "Hirtelen megváltozott a világ" érzése.
{p}
"Határozottan csuklom össze!"
Lang Györgyi, a Pa-Dö-Dő együttes népszerű énekesnője négy-öt éve tudja, hogy pánikbeteg: - Előadóművészként a színpadon otthon érzem magam, élvezem a fellépéseket és a közönség áradó szeretetét. A baj akkor kezdődik, mikor magánemberként nem vetkőzhetem le az énekesnői szerepemet. Ha az emberek feltűnően megbámulnak az utcán, ne adj' isten, még bökdösik is egymást, nézd, ott megy a Pa-Dö-Dő. Régebben ilyenkor szó szerint a semmiben botlottam meg és hasra estem. Hogy nem hiszed el rólam?! Igen, én valóban feltűnő és határozott jelenség vagyok, ezt vállalom is - ezért mindig nagyon határozottan csuklom össze! Ma már azt is megérzem, ha a hátam mögött felismernek; ilyenkor megállok és megkapaszkodom valamiben. Mióta tudom magamról, hogy ezek a pánikbetegség jelei, ritkán mozdulok ki otthonról. Például nem járok üzletekbe; az internetes vásárlást mondhatni nekem találták ki. A dalszerző-pszichiáter Gábor S. Pál kezelései sokat segítettek, már nem szedek gyógyszereket, hanem jógás légzési technikával próbálok úrrá lenni a tüneteken. Nagyon izgat a hipnózis: szeretnék visszamenni a gyerekkoromba, hátha ott magyarázatot találok. Félre ne értsd, engem nem zaklatnak az emberek, az eszemmel jól tudom, mindezek a népszerűség velejárói. A pánikbetegség a pszichés gyengeségem jele, annak, hogy nem tudok megbirkózni ezekkel a helyzetekkel.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek