Rekviem a szülőotthonért

Takaros, pici kastély ez, néhány nővérke jön-megy még, a konyha felől főzelékszagot hoz egy ajtónyitásnyi légáramlat. Dr. Terebessy Károly főorvos, az intézmény vezetője egy sárga ceruzát kocogtat az asztal lapjához, szemét mereven az előtér üvegajtajára függeszti, mintha nem látna.
{p}
-

Nincs skandalum, nincsen botrány, senki sem marasztalható el. Elmaradtunk. Németországban, ha valahol nincs ötszáz szülés évente, ott nem lehet ilyen intézményt fenntartani. Mert akkor nincs tapasztalat, az ember nem lehet szakmailag felkészült. Nincs gyakorlat. Hivatalosan fogalmazva: a szakmai rutint a szülések száma nem biztosítja.
{p}


A szülőotthon kifejezés gyakorlatilag olyan kórházat takar, ahol komplikációmentes esetekben adhatnak életet a kismamák. A szabadszállási otthonban már évekkel ezelőtt bezárták a műtőt, és az ISO-szabványoknak sem felelt meg az intézmény, de eddig hivatalos felmentéssel működhetett tovább. A környéken nincs másik kórház, szülni legközelebb Kecskeméten lehet - az ottani egészségügyi intézményhez tartozott szervezetileg a szülőotthon is.
{p}


- Az ISO olyan új feltételeket szabott, amelyeket már végképp nem lehetett nálunk teljesíteni - meséli Elekesné Bárány Veronika főnővér. - Lehet, hogy a környékbeliek szemében ez itt magas szakmai színvonalú, családias hangulatú hely, de ez a tényeken nem változtat. Eddig is csak méltányosságból maradhattunk fenn. Nekünk sikerült a legtovább húzni.
{p}


A szülőotthonban huszonötön dolgoztak, három szülészorvos - közülük a "legfrissebb" huszonkilenc éve érkezett -, kilenc nővér és a kiegészítő személyzet. A megyei kórház tervei szerint lehetőségük lesz továbbfoglalkoztatni mindenkit, aki maradni szeretne - az orvosokat leszámítva. A kastélyban idősek otthonát terveznek kialakítani, amely majd megfelel a szabványoknak, de a jövő még bizonytalan. A nővérek nagy része januártól Kecskemétre jár dolgozni, kit hova sikerült beosztani - ezt szívesebben választják, mint a munkanélküliséget. A kórház állja az átképzést, megmarad a régi műszakbeosztás. De a szülészetről az intenzív osztályra mégis meredek az ugrás.
{p}
-

Az egészségügyben ez a legszebb foglalkozás - mondja a főorvos. - Ez adja a legtöbb pozitív élményt. Nem csoda, ha a nővérek is el vannak keseredve. Nagy váltás lesz.
{p}


- Egy férfit sírni látni...  nem mindennapos dolog - mondja a főnővér. - Az első apás szülések idején meg kellett szokni, hogy mások előtt dolgozzunk. Ez is kórház, ennek ellenére itt nem betegségről van szó. Itt több az öröm.
Három ráncos újszülött fekszik a szobában. Későre jár, egyre valószínűtlenebb, hogy valaki még sürgősen befutna.
{p}


- Az orvosom miatt jöttem Szabadszállásra szülni, ő itt dolgozik - mondja Farkasné Dobos Katalin, aki tegnap adott életet picijének. - Ha lett volna komplikáció, talán elgondolkoztunk volna azon, hogy esetleg máshova menjünk. De minden simán ment. Fél óra alatt ide lehet érni Helvéciáról. Nagyon közvetlenek és kedvesek a nővérkék. Látta? Gólyafészek van a háztetőn.
{p}


A műszaknak vége, nem jött kismama. Megfogom a kilincset. Bent az egyik nővér beszél, de hogy mit, azt nem értem, csak a másikat, ahogy visszakérdez:
- Te most sírsz, vagy nevetsz?
{p}


A nővér felnéz, tele van az arca könnyel, de mosolyog, mint akinek muszáj, és válaszol:
- Nem tudom. Jaj, nem tudom.