Halált hozó kikelet

Így például azt, hogy a depressziót előidéző borongós téli időszakban, kivált a szeretet ünnepén, megnövekszik az öngyilkosságok száma. Ez nem így van! Május-június-júliusban követik el a legtöbb öngyilkosságot a világon mindenütt, és jellemzően a hét első két napján. Saját felmérése is a híres francia öngyilkosság-kutató, Durkheim magyarázatait támasztja alá: az emberek télen visszahúzódnak, a kommunikáció, így a konfliktusok száma is beszűkül, a "túlélésre" játszunk. Problémáinkat félretesszük, várva a tavaszt, amikor majd minden szép és jó lesz, talán rendeződnek a dolgaink. Aztán beköszönt a május, de kiderül, hogy hiába a napfény, a zöldellő lombok - a nyomasztó gondok, a "lefagyasztott" konfliktusok megmaradtak.
Borúlátó, depressziós nemzet-e a magyar? Világelsők voltunk 1968 és 1988 között húsz évig, és mostani helyezésünk sem biztató. Ám a honfoglalástól az 1700-as évekig Magyarországon az öngyilkosságról alig esik említés, ellentétben Angliával és Franciaországgal, ahol - miközben mi az államalapítással voltunk elfoglalva - durva királyi szankciókkal próbálták megfékezni az egyre szaporodó öngyilkosságokat. Aztán ez náluk "lecsengett", és mint valami járványos betegség, nyugatról kelet felé indulva pusztított tovább. A századfordulón a Monarchiában - Ausztriában, Csehországban és Magyarországon - volt a legmagasabb az öngyilkosságok száma.
A keleti áthelyeződés ma is tart, a déli államokra, görögökre, spanyolokra, portugálokra, grúzokra soha nem volt jellemző, talán a derűs napsütés, az Ibériai-félszigeten talán a katolikus vallás okán. Az is érdekes, hogy nagy vészhelyzetekben - például a második világháború vagy a kommunista terror éveiben - mindig a túlélés ösztöne győzött, kevés öngyilkosság történt. De a "jóléti szocializmus" idején ismét meredek az emelkedés, összefüggésben a káderbetegségnek tartott alkoholizmussal és a parasztság sorozatos önakasztását okozó téeszesítéssel. A kolhozkényszerrel ráadásul nagyot fordult a kocka: addig Budapesten és a nagyvárosokban volt a legtöbb öngyilkosság, a hatvanas évek végétől viszont a mai napig vidéken, főleg a kisfalvakban. Ez is világjelenség, és újabb cáfolata az idillikus falusi lét tévképzetének.