Idősek: megérdemlik az arcukat

Életünk talán legnagyobb kihívása az öregedés. Vannak, akik már harminc felé közeledve nehezen viselik, mások meg hatvanon túl sem igazán törődnek az idő múlásával. A korosodás folyamata megállíthatatlan, minden igyekezetünkkel legfennebb a lassítására törekedhetünk. A fizikai, szellemi és lelki változásokat különbözőképpen éljük meg. Nézzük csak a nőket és a férfiakat! A hölgyek ugyan tovább élnek, de hajlamosabbak a krónikus és hosszan tartó betegségekre. Több nőnek kell özvegyen hosszabban boldogulnia egyedül, ráadásul azt is megfigyelték, hogy a társukat elveszített nők kevésbé élnek utána családban, ellentétben a megözvegyült férfiakkal, akiket inkább magukhoz vesznek családtagjaik. Az idősödő hölgyek kevésbé kapnak munkát nyugdíj után, mint férfi kortársaik.
Az angol író, George Orwell szerint ötvenévesen mindenkinek olyan arca van, amilyet megérdemel. Van ebben némi igazság: hacsak valamilyen betegség el nem torzítja arcunkat, a személyiségjegyeink és tulajdonságaink markánsabban jelentkeznek rajtunk. Jól látszik, ha valaki nyugodt, gonoszkodó, kíváncsi avagy bölcs.
Apropó: bölcsesség! Az öregedéssel alapvetően együtt jár a komoly életbölcsesség (akár rossz, akár kellemes múltból táplálkozik is). Mert az ugyan igaz, hogy frissebb dolgokat már nehezebben jegyez meg az idős ember, de a régi, felhalmozott tapasztalatok kikristályosodnak, tisztul a logika, és az illető jobban eligazodik az élet útvesztőiben.
Az idő múlásával - ezt illendő elismernünk - mindannyian kicsit merevebbé válunk, nehezebben alkalmazkodunk, veszítünk rugalmasságunkból, és kevésbé terhelhetők leszünk. A gondolkodásunk beszűkülését azonban nemcsak az életkor előrehaladta okozhatja, hanem például a nyugdíjazással járó elszigetelődés, az ingerszegényebbé váló környezet és a lassan elhaló barátok. Befelé forduláshoz vezethet, hogy fokozatosan romlik a látásunk, az unokánknak csak minden harmadik szavát értjük, és egyre nehezebben mozdulunk ki otthonról.
{p}
S főleg azzal a ritmussal nem tudjuk felvenni a versenyt, amit a mai kor, főként a fiatalok diktálnak. Felgyorsult világunkban mintha a generációk is rohamtempóban távolodnának egymástól, a más-más elvárások és igények mellett mintha gyengülne a közös hang. Az ifjúság nem tudja elfogadni, hogy korosodva bizony már érzékenyebb, sérülékenyebb az ember (ahogy idővel ők is megtapasztalják majd), ezért fokozódik a nemzedékek közötti feszültség.
Napjainkban - kis túlzással élve - érzékelhető némi "idősellenesség". Miről jutott ez eszembe? Egy dokumentumfilmről, amelyben a nyugdíjasotthonban élőkből dőlt a panasz, hogy gyermekeik nem látogatják, elhanyagolják őket. Úgy érezték, utódaik felnőve hiába kaptak meg mindent, hatalmas lakást meg menő kocsit - most feleslegesnek, tehernek érzik öreg szüleiket, és legkényelmesebb megoldásként egy intézetbe dugták őket. A motivációkról lehet vitatkozni, ám az tény, hogy csak az idősek egyharmada él a családjával, egyötödük pedig teljesen magányosan áll a világban.
Sok mindentől függ, egy dinasztiában hogyan megy végbe a generációváltás. Mindenekelőtt attól a példától, amit otthon láttunk és egyszer mi is továbbadunk. Nem árt olykor emlékeztetni magunkat arra, hogy a békés öregkor titka a kiegyensúlyozott fiatalságban rejlik.

Mennyi a plafon?
A születéskori várható élettartam a magyar férfiak esetében 66, a nőknél 75 év. A fejlettebb országokban a remélhető életkor jó néhány évvel magasabb, a japánoknál például 83 esztendő! Létezik egy, a tudósok által kiszámított maximális életkor, amit az emberek genetikailag képesek lennének leélni: ez ma már 130 év. Ennek ugyebár mi alig a felét éljük csak meg, mert a környezetünk, az életmódunk, a stressz, a betegségek és csapások a másik felét elveszik tőlünk.
{p}
Öregszünk
Halljuk eleget, hogy elöregedő társadalomban élünk. Nyugdíjból és nyugdíjszerű ellátásból több mint hárommillióan élnek nálunk. Miközben a népesség száma fokozatosan csökken, az idősek aránya nő. A nők körében negyven százalékkal nagyobb a nyugdíjasok aránya, mint a férfiak közt. A teremtés koronáinak korábbi halálozásából következik, hogy hatvan év fölötti ezer férfira 1375 nő "jut", nyolcvanon túl pedig már 2274. Ma az átlagnyugdíj negyvenezer forint körül van, ami (emiatt panaszkodnak leggyakrabban) nem elegendő a rezsi és a gyógyszerek kifizetésére. A nők többször fordulnak segítségért a szociális intézményekhez. A tapasztalatok szerint az idős emberek gyakrabban válnak a lakásmaffia áldozataivá.

Fogyatkozó unió
Negyvenmillióval többen lesznek nyugdíjasok 2030-ra az Európai Unióban, mint az idén - derül ki a legfrissebb statisztikákból. Ez a munkaképes korúak számára azt fogja jelenteni, hogy annyival több embert kell eltartaniuk, mintha Spanyolország teljes lakossága végleg abbahagyná a munkát. Az idősebb munkaerő (55-64 évesek) száma huszonnégymillióval, a nyolcvan év felettieké pedig tizenhatmillióval lesz nagyobb. Eközben a munkaképes korú teljes népesség (15-64 évesek) huszonegymillióval, azaz közel hét százalékkal fogyatkozik meg majd az elkövetkező huszonöt esztendőben.
Az új tagállamokban a születési arány rendkívül alacsony, sőt a cseheknél, a szlovákoknál, a szlovéneknél és a ciprusiaknál az egy főre jutó születési szám a világ tíz legalacsonyabbja között található. A további uniós bővítéssel csak romlik a helyzet, ugyanis 2030-ra a bolgárok 21, a horvátok 19, a románok pedig várhatóan 11 százalékkal lesznek kevesebben. Csak a törökökben bízhat Európa, ők ugyanis 19 millióval (azaz 25 százalékkal) gyarapodhatnak, s ezzel az Európai Unió legnagyobb szavazati súllyal rendelkező országává léphetnek elő.
A jelenlegi demográfiai trendek fényében az Európai Unióban már a bevándorlók sem lesznek képesek biztosítani a kontinens munkaerő-utánpótlását és versenyképességének fenntartását, ezért a nyugdíj- és szociális rendszerek gyökeres átalakítására, a nyugdíjkorhatár emelésére és a foglalkoztatottság növelésére van szükség. E változások nélkül az egészségügy képtelen megbirkózni az idősek ellátásával, és nő majd a súlyosan szegény réteg aránya.