Jogi esetek

Egy öregember, akit második feleségével együtt már hat éve a fiuk látott el, halála előtt négy nappal tartási szerződést kötött gyermekével. A szerződés célja az volt, hogy az első házasságból származó lányt - aki apját soha nem látogatta, nem gondozta - kizárják az öröklésből, vagyis hogy a szüleit ellátó gyermek még az apja halála előtt megszerezze a ház tulajdonjogát. Az apa és a második feleség az ügyvéd előtt írták alá a tartási szerződést.
A férfi halála után az első házasságból származó lány jelentkezett az örökrészéért. Amikor megtudta, hogy apja semmit nem hagyott rá, polgári perben megtámadta a tartási szerződést. Érvelése szerint apja már nagyon beteg volt, gyógyszerek hatása alatt állt, ezért nem tudta, mit íratnak vele alá. Az ügyvéd azonban orvosi szakvéleményt készíttetett a bácsi állapotáról, mielőtt az a szerződést aláírta. Az orvos vallomása egyértelműen bizonyította, hogy az apa nagyon is jól tudta, milyen szerződést köt és miért.
A felperes ekkor visszavonta kérelmét a polgári perben, ugyanakkor feljelentést tett a rendőrségen, hogy ismeretlen tettes meghamisította az apja aláírását. Ez a lépés azért volt célravezető, mert ha ugyanezt a polgári perben teszi, ott neki kell az írásszakértőt fizetnie. Ugyanakkor bűncselekmény gyanújába keverte a féltestvérét és az apa második feleségét. A legkínosabb következményei a dolognak az ügyvéd számára lehettek volna, ugyanis az érdekelteken kívül ő egyedül tanúsította, hogy az idős férfi saját kezűleg írta alá a tartási szerződést. Amennyiben bebizonyosodik a hamisítás, kizárják a kamarából, és soha többé nem praktizálhat.
{p}
A rendőrség elkészíttette a saját szakvéleményét, amelynek az lett az eredménye, hogy a tartási szerződést nem az elhunyt írta alá. Az ügyvéd kérésére egy másik szakértőt is megidéztek, aki kritikával illette az első szakértő munkáját, mivel az csak kevés megelőző aláírást vizsgált meg. Végül azt állapította meg, hogy a tartási szerződést a bácsi írta alá. A rendőrség erre kerített egy harmadik szakértőt, aki újfent megvizsgálta a második szakértő által figyelembe vett okiratokat, és végül arra az eredményre jutott, hogy a bácsi helyett időszakosan már húsz éve bizonyos papírokat más szignált, méghozzá ugyanaz, aki az utolsó tartási szerződést is. Annak ellenére, hogy öt különböző ügyvéd tanúsította öt szerződésen, hogy azokat az elhunyt a szemük láttára saját kezűleg látta el kézjegyével. A legérdekesebb az volt, hogy a harmadik írásszakértő véleményéhez hozzáfűzte: a titokzatos aláíró nem a feleség, nem a fiú, és nem is az ügyvéd.
Végül az ügyészség megszüntette a nyomozást, mivel a háromféle szakvéleményből csak az derült ki egyértelműen, hogy akiknek érdekében állhatott volna okiratot hamisítani, nem tették. Indoklásukhoz hozzáfűzték: nyilvánvaló, hogy a megkötött szerződés mindenben egyezik az elhunyt akaratával.
A történetből kitűnik, hogy mennyire bizonytalan egy írásszakértői vélemény, hogy milyen gondosan kell eljárni egy ilyen nagy horderejű szerződés megkötésekor. A példabeli ügyvéd minden óvintézkedést megtett - ennek ellenére majdnem elveszítette egzisztenciáját egy apjával haláláig nem törődő lány pénzsóvársága miatt.