Minta lett az első fecske

Babanapló képeit nézegetjük. Lacika öt hónapos koráig szopott, a fotókon kicsattanóan egészséges, eleven kölyök. Hét hónaposan már lépegetett, a tizenegyedikben pedig szaladni kellett utána. Tündi alig múlt tizenöt esztendős, amikor a fiát szülte. A baba két hónapos korában költözött be a Nagybarcai Gyermekotthonba - ennek lassan két éve. A fiatal - szinte gyermek - anyuka októberben lesz nagykorú. Ha magántanulóként befejezi a nyolc általánost, szociális gondozónak szeretne tovább tanulni. És persze kisfiát hazavinné a családjához: szüleihez, gyereke apjához, akik kezdettől gyakran látogatták, ma pedig már ő is szabadon hazajárhat Miskolcra.
- Mind az öten "fiús" anyukák vagyunk az otthonban. Külön szobánk, fürdőszobánk van, a közös konyhában magunknak főzhetünk. Engem a gyámhivatal azért utalt ide, mert Lacika születése után nem jártam iskolába. Először úgy éreztem, mintha bezártak volna, aztán jól alakult minden. Biztonságban érzem magam. Mindenben segítenek, most például a tanulásban, amire itt jut időm, különösen, mert Lacika napközben óvodában van. Ha nem sikerül a vizsga, az iskola befejezéséig mindenképpen maradni szeretnék, mert otthon a szüleimre ebben nem számíthatok.
A gyermekotthon igazgatónője, Szabó Tiborné szerint az első fecskéjének számító Tündi "mintaanyuka". Pedáns, rendszerető, kiváló kézügyességgel bizsukat készít, varr, remekül főz, különlegesek a süteményei. Családjával rendszeres a kapcsolata, minden esélye megvan rá, hogy az iskolát befejezve gyámhivatali döntéssel kisfiával együtt végleg hazatérhessen hozzájuk.
- Borsod megye egyetlen ilyen intézményeként 1972-től nekünk ma is az állami gondozott csecsemők hároméves korig tartó szakellátása a feladatunk, de a változó körülményekhez igazodva 2002-ben önkormányzati pályázattal létrehoztuk az anyaotthonunkat - magyarázza az igazgatónő. - Az 1997-es gyermekvédelmi törvény nemcsak az elnevezésünket változtatta csecsemőotthonról gyermekotthonra, hanem tágabb keretet nyújtott a kicsinyek gondozásához is. Szó szerint tágult a tér: a kezdeti százhúsz férőhelyből mára 68 maradt, miközben új szárnnyal bővültünk.
{p}
A megújulás része az öt mamának és gyerekeiknek otthont adó részleg kialakítása, ahol fiatalkorú, zömmel állami gondozott anyukák nevelhetik csemetéiket a nagykorúságukig. Közben szakpedagógusok segítségével magántanulóként befejezhetik az általános iskolát vagy tovább is tanulhatnak. Ha a felnőttkorba lépve maradni szeretnének, huszonkét éves korukig megtehetik. Ez az utógondozás egyfajta támasz, haladék azoknak, akik gyerekkel a karjukon, családi segítség nélkül nem nagyon tudnának mihez kezdeni.

Hogyan tovább?
Az országban ma tizenhat, évente körülbelül ezerkétszáz-ezerháromszáz "csecsemőkorú" gyerekeket nevelő otthon van. A fővárosban több is működik, némelyik megyében viszont egyetlenegy sem. Nagybarcán járva az emberben felemás érzés támad. Egyrészt öröm látni olyan intézményt, amely lelkiismeretes stábja, a gondozónők alapítványa által folyamatosan szépül. Meleg és barátságos, játékokkal teli környezet ez, ahol nemcsak a "szigorú menetrend", a szeretet is nagyon lényeges. Másrészt aggódik az ember lánya az állami gondoskodásban élő kicsik jövője miatt: ebből a melegségből ugyan hova tovább?
Legjobb esetben vissza az igazi, vér szerinti családba - erre sajnos kevés az esély. Esetleg örökbe fogadják őket - évente csupán a gyerekek tíz-tizenöt százalékának sikerül, holott a szülőjelöltek évekig várnak ilyen esélyre. Sokan nevelőszülőkhöz kerülnek - ám az országos hálózat egyre túlterheltebb. Vagy pedig egy újabb intézménybe gördíti tovább őket az állami gondozás mókuskereke, s ebből már rettentő nehéz kikeverednie a burokban nevelkedett gyerekeknek.
Éles szakmai viták kereszttüzében áll, szükség van-e egyáltalán csecsemőotthonokra. Mivel ebben a korban alakul ki a legerősebb érzelmi kötődés a kicsinyekben, mindenáron arra kellene törekedni, hogy a csecsemők azonnal szerető családba kerüljenek - érvelnek az ellenzőik. Tündi és Lacika esete azt példázza: amíg az örökbefogadást nem gyorsítják fel, igenis szükség van az állami gyerekotthonokra, csak jóval nyitottabb, megújultabb formában.