Peres gyerekcserebere

- A párom volt felesége perel a fiúért, mi pedig perlünk az ő lányáért, miközben a volt párom perel, hogy elvegye a kislányomat - magyarázza az asszony. Mozdulatai tétovák. Akár egy láthatatlan pókhálóba, úgy belegabalyodott a családi viszályba.

Családi körCsászár Jenő2005. 04. 29. péntek2005. 04. 29.
Peres gyerekcserebere

Klára periratokkal teríti be az asztalt, aztán belevág:
- Sok krimit láttam, de egyik sem ér fel a saját életemmel.
A nappali ablakán dübörgés szűrődik be a szomszédból, a bontásra ítélt salgótarjáni acélműből.
Az asszony most negyvenéves. Úgy képzelem, tizenöt éve csinos lány lehetett a szőke hajával, kék szemével. Jó diplomája is volt, nem csoda, hogy remek partit csinált: hozzáment egy jómódú némethez, kiköltözött külhonba, s hamarosan fiuk született. A frigy válással végződött, ám ez még nem rázta meg a nőt. Hazajött, s a Balatonnál megismert egy elbűvölő férfit, aki valósággal kényeztette.
- Mindennap éjfélig nálam volt, aztán hazasietett a beteg édesanyjához, reggel pedig már friss kiflivel ébresztett. Kálmán agglegény volt, legalábbis ezt állította magáról - húzza fel a szemöldökét Klára.
Amikor a nő terhes lett, szerelme elhidegült tőle. Jó oka volt rá - a sármos "agglegényt" ugyanis feleség és három gyermek várta otthon. A férfi esküdözött Klárának, hogy jóvátesz mindent. S valóban, ahogy ígérte, hamarosan el is vált.
Egy ágyban az ellenséggel - erről szólt a kapcsolatuk hét éve. A nő nyolc hónapos terhesen a sümegi vár lépcsőit mászta, turistákat kalauzolt, hogy pénzt keressen. Újdonsült párja közben az ágyon heverészett, mondván, beleroppant a válásba. Egy este Kálmán azzal állt elő, hogy menjenek ki Németországba, ahol segély gyanánt jókora összeg ütné a markukat. Klára fia ugyanis német állampolgár, s joga van a hazájában élni. Fogták a két gyereket - a fiút és a közös kislányukat, Évát -, s letelepedtek Berlinben.
"Amikor együtt voltak a szüleim, akkor volt olyan, hogy az apukám fenyegetett minket, azt mondta, le fogja vágni a fejemet. Volt neki egy hosszú kardja, de azért nem vette elő soha" - így mesél a most nyolcesztendős kislány egy periratban az akkori életükről. A háromdanos karatemester - szamurájkardját a szoba sarkába támasztva - otthon a családon "edzett".
{p}
Klára megkönnyebbült, amikor egy júniusi reggelen a párjának hűlt helyét találta. Álmosan körbeszaladta a lakást, s megdöbbenve látta, hogy Kálmán a kislányukat is magával vitte. Utóbb kiderült, a kocsi ülése alatt csempészte át a gyermeket a magyar határon.
- Szabadulni akartam tőle, de nem hagyta. Évát is azért rabolta el, hogy zsarolhasson vele - meséli zaklatottan Klára.
Hazasietett Magyarországra, s feljelentést tett az élettársa ellen. A rendőrségen nem sokat törődtek az üggyel, az anyának nem volt érvényes bírói végzése arról, hogy a kislányt nála helyezte el a bíróság. Ki gondol ilyesmire, amikor együtt él a gyermeke apjával? Márpedig amíg ítélet nincs, a szülők szabadon "lopkodhatják" a kicsit, okosították ki a jogászok.
Klára magánnyomozót fogadott. Még így is nehezen bukkant a nyomukra, mert az apa városról városra bujkált a megfélemlített óvodással. Rendre főzeléket ebédeltek piaci bisztrókban, és két napnál tovább sehol sem tartózkodtak. A dühödt karatés akkor hagyott fel az ámokfutással, mikor csemetéje lelkileg összetört, és folyton csak zokogott. Kálmán nagy keservesen visszaadta az anyjának Évát. Később azonban pert indított, hogy megszerezze a lányát.
Berlinből már Tibor, a mostani párja költöztette haza Klárát. Amikor megismerte a mokány, hallgatag férfit, rögtön rájött, hogy a sorsuk egymásra rímel. Tibort a saját öccse kedvéért hagyta el a felesége. Az exnej vitte magával a most nyolcéves közös kislányukat, akivel azonban - volt férje szerint - igen mostohán bánik. Napokra bezárja, magára hagyja, és étel helyett is szidással kínálja - ezt állítja Tibor, és feljelentette volt nejét kiskorú veszélyeztetéséért. A rendőrség azonban úgy vélte, mindezt "nevelési szándékkal" tette az anya.
- Az elvált nejem inkább jeges vizet itat a lányommal, hogy torokgyulladást kapjon, csak hogy ne kelljen ideadnia láthatásra - szegi le a fejét Tibor.
Az apa gyermekelhelyezési pert indított, hogy elérje: ők nevelhessék ezután az elhanyagolt lánykát. Az egykori feleség sem hagyta magát, ő pedig azért ment perre, hogy cserébe visszakaphassa fogyatékos fiát, akit Tiborék vettek ki az intézetből. Az édesanyja állítólag évekig feléje se nézett, a beteg kamasz leépült, máig pelenkázásra szorul.
- Hetente járunk a bíróságra. Összefogott ellenünk a párom volt felesége a korábbi élettársammal - mondja Klára.
A tárgyalásaikat egymáshoz igazítják: egyiket délelőttre, a másikat délre teszik. A szakértők egymással feleselnek, a periratok zsákokat, dobozokat töltenek meg. S közben a gyerekek - kéretlen poggyászt cipelve - lassacskán felcseperednek...

Ezek is érdekelhetnek