TV-jegyzet

Felindultan betelefonált egy olvasó a szerkesztőségbe, és azt kérte, feltétlenül emlékezzünk meg a Tévéjegyzetben arról az otrombaságról, amit az RTL Klub és a TV2 elkövetett nagypénteken. A két legnézettebb kereskedelmi adó ugyanis minden további nélkül vidámkodott butuska műsoraival Jézus Krisztus kínhalálának napján. "Pedig a szenvedés keresztje a nem hívő ember számára is megrendítő kultúrkincs" - szögezte le az olvasó.
Egyetértek. De azt is látnunk kell, hogy könnyebb a tevének átbújni a tű fokán, mint igazi értéknek becsúsznia a kereskedelmi csatornák adásaiba. Ám, ha mégis megtörténik a csoda, mérget vehetünk rá, hogy az igazi értékek eleve eldugott, elrejtett, kevesek által megtekinthető helyre kerülnek, mint hajdan az őskeresztény időkben a katakombafestmények.
Jómagam nem csodálkozom azon, hogy bizonyos adók "ejtették" a nagypénteket. Nem láttak benne üzletet. A lélek felmagasztosulása nem buli a kufárszellemű menedzsereknek, a nagy médiabefektetőknek. Utálattal ugyan, de rég tudomásul vettem azt is: bár az élet szép és kívánatos, akár egy pazar svédasztal, ám mindazt, amire ebből rárabol a gagyimédia és bekerül az emésztőrendszerébe, jószerével csak bélsár formájában látjuk viszont. Megrettentem ugyanakkor Csányi Vilmos etológus tételétől, amelyet a múlt héten mondott el lapunknak. Eszerint manapság a magára maradt emberek, különösen a fiatalok, maguk választják ki önmaguknak az életüket szabályozó, meghatározó hiedelmeiket. Az egyik legfontosabb válogatási hely a média. Csakhogy itt a legnézettebb adók a kereskedelmi csatornák - legjelentősebb tömegbefolyással pedig az úgynevezett sztárok rendelkeznek.
Gondoljunk bele, az efféle sztártól általában oly kevés szellemi teljesítményt igényelnek a producerek, hogy az ilyennek a gügye is tudna epigonja lenni! És mégis ezek a sztárok lesznek a cselekedeteinket javarészt vezérlő hiedelmek, az ész legnagyobb osztói. Jobb lenne ezen hahotáznunk, mint sírnunk, bár okunk az utóbbira van.
Mellesleg huzamosabb ideje figyelem a piedesztálon tanyázó Bochkor Gábort, Balázst, Mónikát, Anettkát, Havas Henriket, pontosabban a beszédükre hegyezem a fülem, hátha hallok egyszer valami nyelvi finomságot, egy elegáns jelzőt, egy megjegyzésre érdemes hasonlatot, egy eredeti gondolatot - de nem, semmi, semmi, semmi. Hibátlan bőrön a smink érezheti magát oly feleslegesnek, mint náluk a szellem, a szellemesség.
Egyébként, aki a gagyimédiából választ hiedelmet magának, úgy járhat, mint a kérdőjel az alábbi történetben: "Rossz a tartásod!" - hajtogatták a született kérdőjelnek, aki aztán a fitneszklubban addig nyúzta, egyenesítgette magát, mígnem tűrhető felkiáltójel lett belőle. Immár pszichiáter tanulmányozza a tudathasadását.