Jogi esetek

Egy vidéki családnak három gyereke volt, egyik közülük súlyosan fogyatékos. A kemény munkával szerzett forintok jó részét arra költötték, hogy a beteg állapotán javítsanak, mivel nem tudták elfogadni, hogy érdemi javulást lehetetlen elérni. A gyógykezelés költségei egyre több pénzt őröltek fel - zálog került a házra, eladták az autót, végül a sok megpróbáltatás a házasságot is felemésztette. Az anya egyedül maradt a beteggel, és fokozatosan eladósodott, míg végül már a kamatok törlesztéséhez is kölcsönt kellett felvennie. Csakhogy a bankoktól már nem kérhetett, ezért egy falubeli "üzletembert" keresett fel - aki irgalmatlan kamatra ugyan, de adott neki hitelt. A szerződést közjegyzőnél írták alá, hogy teljesen hiteles legyen. A dokumentumban alacsony kamat szerepelt, ellenben a tartozás összege háromszor annyi volt, mint amennyit az anya valójában kézhez kapott.
Időközben az anya is rokkantnyugdíjas lett, a hitelezők pedig benyújtották követeléseiket, s így tett az uzsorás is. A bíróság előtt az adós arra hivatkozott, hogy a szerződés semmis, hiszen uzsorásszerződés: vagyis a szerződő fél a szerződés megkötésekor a másik fél helyzetének kihasználásával feltűnően aránytalan előnyt kötött ki, amint a polgári törvénykönyv ide vonatkozó bekezdése szól. Csakhogy a kölcsönszerződésben formailag semmi jogellenes nem volt: az anyuka aláírta, hogy ő egymillió forintot kapott kölcsön - bár igazából csak háromszázezret kapott -, és az uzsorás ezt az összeget meg a szerződésben kikötött alacsony kamatokat követelte a bíróságon. Ráadásul a közjegyző előtt aláírt szerződés talán a lehető legerősebb bizonyíték, ami bíróság elé kerülhet. A tanúk lehetnek barátok és rokonok, a szerződést "száraz bélyegzővel" hitelesítő ügyvéd nagy ritkán lehet sumák - hogyha anyagilag érdekelt egy szerződés létrejöttében -, de a közjegyző általában feddhetetlennek számít. Ezért a követelést jogosnak ítélte a bíróság.
Akárhány szabályt is tartalmaz a törvény, amelyek a gyengét óvják attól, hogy a helyzetével mások visszaéljenek, ezekkel a szabályokkal csak akkor lehet élni, ha bizonyítani is tudjuk, mi történt. A példában szereplő, írott szerződés nem volt uzsorásszerződés, mert nem kötött ki feltűnően aránytalan előnyt. Valójában színlelt szerződés volt, amely a jog szerint semmis; ha pedig az más szerződést leplez, a szerződést a leplezett szerződés alapján kell megítélni. Ez az írott, a szabályoknak mindenben megfelelő szerződés egy másikat leplezett, és ez a másik egy uzsorásszerződés volt - csakhogy ezt be is kellett volna bizonyítani. A közjegyző nem tehet róla, hogy színlelt szerződést hitelesített, hiszen neki maga az anyuka hazudta azt, hogy egymillió forint kölcsönt kapott - az anya viszont bizonyíthatta volna, hátrányos helyzetét kihasználva kényszerítették rá, ha például tanúkkal vagy egyéb módon igazolni tudja, hogy csak háromszázezer forintot kapott kézhez.
A törvény a legtöbb esetre tartogat védelmet, megoldást a gyengének - ezzel azonban neki magának kell tudnia élni. Minden szabály akkor alkalmazható, ha alá tudjuk támasztani állításainkat bizonyítékkal, tehát ha előre gondolkodunk. Akik gyengeségünket akarják kihasználni, azok ismerik a szabályokat, és tudják, mit kell majd bizonyítaniuk - fontos, hogy mi magunk is tudjuk ezt.