Jogi esetek

Egy fiatal lány elvesztette az állását, de munkanélküli-járadékra jogosult volt. Miközben folyamatosan kapta a járadékot, állást keresett, és egy újságárus vállalkozásnál munkát is kapott - feketén, félmunkaidőben. A megegyezés lényege az volt, hogy ilyen módon teljes értékű havi jövedelemhez jut, valamint a munkaadó is jól jár, hiszen nem kell a lány után a közterheket vállalnia. Az újságárusok élete azonban nem fenékig tejföl, az el nem adott újságok egy részét ugyanis lefogják a fizetésükből - ezt persze a vállalkozó nem kötötte friss munkavállalója orrára. A lány dolgozott, és az első hónap végén meg is kapta a teljes járandóságát. A következő hónapban főnöke - ahogy ő mondta - anyagi zavarba került, és csak a fizetés felét nyújtotta át a lánynak. A harmadik hónapban a lány egyáltalán nem kapott fizetést, ugyanis a vállalkozó síelni készült a családjával, és minden fityingre szüksége volt. Azután jött a karácsony, ugye ajándékokra is szükség van... míg aztán már öthavi fizetéssel tartozott a munkáltató. Ekkor a lány a munkaügyi bírósághoz fordult.
A munkaügyi bíróság hasonló esetben rögtön azzal kezdi: hol van a munkaszerződés? Munkaszerződés nem volt. Innentől kezdve a bíróság azzal folytatta, hogy megpróbálta kivizsgálni, történt-e munkavégzés, mennyi ideig tartott - vagyis ha már írásban nem volt rögzítve semmi, mégis minek alapján határozzák meg, hogy az újságárus lánynak jár-e valami vagy sem? Azt természetesen nem volt nehéz bizonyítani, hogy a lány napi négy órát lehúzott a bódéban, tehát a munkahelyén megjelent. Abban sem volt vita - hiszen a felek ebben a bíróságon is egyetértettek -, hogy a lány a minimálbérnek megfelelő összeget alkudott ki magának, igaz, hogy csak ennek a napi négy órára eső részét. Elvileg minden adott lett volna ahhoz, hogy a bíróság kötelezze a vállalkozót: kamatostul fizesse meg a bért a lánynak. Mégsem így történt.
Az újságárusoknál ugyanis részben az alkalmazott felel a bent maradó, lejáró szavatosságú újságokért. Aki újságárusként nem dolgozott, ezt nem tudhatja, kivéve persze, ha a munkaszerződés rögzíti - de aki munkaszerződésre nem tart igényt, annak nincs. A vállalkozó tehát nem azzal próbálta védeni magát, hogy ő kifizette a lányt, vagy nem is ismeri - készséggel belátta, hogy feketén alkalmazta. Ellenben a bent maradó újságokra számolta el a bért, tehát azt mondta, hogy a lány fizetést azért nem kapott, mert az nem is járt neki - hiszen rosszul dolgozott, nem adta el az újságokat.
A bíróság az ítéletben az újságárusnak adott igazat. A vállalkozónak kellett valamennyit fizetnie a lánynak, de az összeg nagyon messze volt attól, amennyiben bérként megegyeztek. Hiszen a bent maradó újságok valóban eladatlanok maradtak, erről kimutatás volt, és az üzleti szokások szerint ezeknek az árát részben az alkalmazott állja. Más kérdés, hogy ilyen feltételekkel - ha ismeri őket - nem vállalta volna a munkát.
Ha az államot akarjuk átverni, hogy nekünk több maradjon, ezzel mindig lemondunk az állam nyújtotta védelemről is. Az ilyen játékot dupla vagy semminek hívják, de ebben az esetben a dupla nem olyan sok, hogy megérje kockáztatni.