Jogi esetek

A kárpótlás során a földkiadó bizottság szántót adott egy középkorú férfi tulajdonába. Az ingatlan egy tanya körül terült el, ám ez a tanya egy idős asszonyé és a fiáé volt. Amikor megtudták, hogy a földet más megszerezte, panaszt tettek a földhivatalnál, mivel a földkiadó bizottság határozatát el kellett volna küldeni nekik, hogy fellebbezhessenek ellene - ez viszont nem történt meg. Így a földkiadó bizottság határozata érvénytelen volt.
A középkorú férfi, aki valahol a földkiadó bizottság holdudvarában dolgozott, hamar tudomást szerzett arról, hogy a döntést megtámadták, ezért úgy döntött, hogy színleg a bátyjának ajándékozza az ingatlant, így akadályozza meg, hogy vissza kelljen adnia. Mivel nem akart feleslegesen manőverezni, úgy döntött, hogy elkészítik az ajándékozási szerződést, és ha a dolog komolyra fordul, bármikor befuthatnak vele a földhivatalba - ha viszont a riadalom vaklármának bizonyul, nem kell felesleges költségbe verniük magukat.
A földhivatal a várakozásoknak megfelelően érvénytelennek mondta ki a földkiadó bizottság határozatát. A tanya körüli földterületekre a tanyatulajdonosoknak elsőbbségi igényük volt, mégsem értesítették őket a szántó értékesítéséről. Még aznap az ingatlant megvásároló férfi ügyvédje széljegyeztette az ajándékozási szerződést, ami így a szerződés dátumával (vagyis fél évvel korábban keletkezett állapotként) került bejegyzésre - azaz onnantól nem azé volt a föld, aki érvénytelen határozattal szerezte meg, hanem a bátyjáé.
Az ügy ekkor került a bíróságra. A tanya tulajdonosai pereltek, mégpedig azért, hogy hadd jussanak hozzá végre ők a földhöz. Alperesek: az ingatlant eredetileg megszerző férfi és a megajándékozott testvér. A felperesek kétféleképpen érveltek. Először úgy, hogy a férfi nem ajándékozhatta el a tanya körüli szántót, hiszen annak a megszerzését utólag érvénytelenné nyilvánította a földhivatal. Vagyis az alperes nem ajándékozhatta el, mert soha nem is volt az övé. Ám a föld - ritka kivételek mellett - azé, aki az ingatlan-nyilvántartásban tulajdonosként van feltüntetve, ez pedig az adott pillanatban az alperes volt. Tehát a tanyatulajdonosoknak ez az érvelése megbukott.
De egy másik passzus ezúttal sikerrel járt, ami azért meglepő, mert a vonatkozó mondatra ritkán lehet sikerrel hivatkozni a bíróságon. A jogszabály szövege így szól: a nyilvánvalóan jó erkölcsbe ütköző szerződés semmis. Ezt állapította meg a bíróság: erkölcstelen és színlelt szerződést kötött a két testvér, amelynek egyértelműen nem ajándékozás volt a célja, hanem annak megakadályozása, hogy az ingatlan végre jogos tulajdonosaihoz kerüljön.
Ez a szabály nagyjából azt hivatott kifejezni, hogy ha a szerződés egyébként nem is sért semmilyen törvényt, de a célja a társadalom egyértelmű nemtetszésével találkozik, akkor ugyanúgy semmis, mintha valami formai hiba miatt lenne érvénytelen. Hogy a társadalomnak mi tetszik, illetve nem tetszik egyértelműen, azt viszont a bíróság mondja meg: a hasonló esetek segíthetnek minket abban, hogy legalább meg tudjuk becsülni, mi az, amire már egy bíró rá meri mondani, hogy a jó erkölcsöt sérti.