Túlélhető tragédiák

- Ne nézzenek szét, éppen mosáshoz készülődöm! - szabadkozik Melinda, az adácsi Rafael Józsika édesanyja. Az összedőlés határán álló kicsi házban valóban nem könnyű rendet tartani, hiszen a héttagú család egyetlen szobában tölti az éjszakákat. A nyolcéves kisfiú csintalan mosollyal méregeti az idegent, s éppen csak egy-egy szóra csíphetjük el, miközben ki s be szaladgál az elfüggönyözött ajtón. Ha betegségéről faggatjuk, inkább az istálló felé nyargal, hogy meglesse a lovat, amit nemrég kapott a dédapjától.
- Jobb elfelejteni azt a nyolc hónapot - sóhajt Melinda. Ennyi időt töltött anya és fia a fővárosi Heim Pál Kórházban, ahol az akkor hároméves Józsika leukémiáját gyógyították. Két hónapig jóformán ki sem mozdulhattak a steril szobából. A gyerek karján már nem találtak ép helyet a szúrásra, a vénái kipukkadtak a sok injekciótól, a száját szétmarták a gyógyszerek. Az apa naponta járt fel hozzájuk Pestre a Heves megyei Adácsról, az itthon maradt gyerekekre a rokonok felügyeltek. Miközben a gyógykezelés tartott, kiderült, hogy Melinda újra gyereket vár. Azt mondja, ha nem vigasztalja, hogy állapotos, talán végig sem tudta volna csinálni ezt a nehéz időszakot.
{p}
Józsika szervezete szerencsére legyűrte a kórt. Az életrevaló kisfiú feltalálta magát a kórházban: mindenkivel összebarátkozott, s bár korábban csak cigányul értett, odabenn remekül megtanult magyarul. Gyógyultan bocsátották haza, ám a fertőzésveszélytől óvták az orvosok. Egy olyan gyereknek, aki szembenézett a leukémiával, külön szoba és fürdőszoba járna. Az adácsi önkormányzati viskóban azonban nehéz ügyelni a higiéniára. A vizet egy kiszolgált olajsütőben melegítik, egyetlen műanyag kádban mosdik az egész család, s az udvar végébe járnak az árnyékszékre.
- Lápos, mocsaras vidék ez, süllyednek a házak - mutat körbe az ötgyermekes adácsi fiatalasszony. Az udvar végében nád ring, esős időben süppedős a sár, bárhova mennek, váltócipőt visznek magukkal. Nyaranta szúnyograjok köröznek a környéken, a kicsik lábát sebesre marják. - Szerettünk volna följebb kerülni ebből az utcából! - magyarázza Melinda.
Amikor azonban a helybeliek meghallották, hogy a Gyermekrák Alapítvány új otthont vásárolna Rafaeléknak, emelni kezdték az ingatlanok árát. Így végül a szomszédos házat nézték ki maguknak. Igen ám, de a tulajdoni lap tanúsága szerint az jókora jelzáloggal terhelt ingatlan. A helyi polgármester közreműködésével most azon munkálkodnak, hogy a leukémiából fölgyógyult kisfiú mihamarabb egészségesebb helyre költözhessen.

Steril szobában életre-halálra
Egy testben az ellenséggel - ezzel a címmel írt könyvet a budapesti Kazda Tünde, akivel huszonkét évesen közölték a leukémia diagnózisát. Néhány hónapos volt a kisfia, amikor közölték vele, hogy mindössze öt éve van hátra az életéből. Ő azonban eltökélte, hogy a gyermekét föl fogja nevelni, s ezzel az elhatározással állta a kínok garmadáját. Tucatnyi csontvelővétel, sikertelen transzplantáció, hosszú hónapok egyedül egy steril szobában, elvesztett barátok, akik feladták a küzdelmet, akiket leterített a kór. Tünde mégis humort csempész a könyvébe, s kopaszra nyírt fejjel, elcsigázottan is szemébe nevet a halálnak. A történet jó véget ér: a most harmincéves törékeny asszony résztvevője lehetett egy gyógyszerkísérletnek, s a medicina visszaadta őt az életnek. No meg a kisfiának, aki hónapokig csak maszkban és kórházi védőruhában látogathatta az anyukáját.

Gyógyítható-e a leukémia?
Erre a kérdésre is választ kaphattak mindazok, akik részt vettek a Rákbetegek Országos Szövetségének nemrégiben tartott egész napos budapesti rendezvényén. A leukémia valójában nem tekinthető ráknak - tudtuk meg Fekete Sándortól, a Haematológiai Társaság elnökétől. Az elmúlt évtized nagy előrelépést hozott a fehérvérűség leküzdésében. A csontvelő-transzplantáció - azaz a vérképző őssejtek átültetése - és az új medicinák jóvoltából már a páciensek hetven-nyolcvan százalékát meggyógyítják. Az év gyógyszere címet nemrégiben éppen egy leukémia elleni szer kapta. Létezik egy hatásos, minitranszplantációval felérő magyar gyógyszer is e kór leküzdésében. Felfedezése Kelemen Endre professzor nevéhez fűződik. A szer forgalmazása azonban nehézségekbe ütközik, mivel a hazai gyógyszergyárak nem tudják érvényesíteni érdekeiket a piacon.