Bennünk lakó társak

Kedves olvasótársak, mélázzanak el a régi szép időkön, keressék föl a néhai óvodástársakat, iskolatársakat, és álmélkodjanak, menynyit híztak, öregedtek az évek alatt, elevenítsék föl a régi vicceket és rosszalkodásokat - meglátják, megfiatalodnak! Gondoljanak a régi bajtársakra, üzlettársakra: milyen más világban éltünk nem is olyan régen, gondolatban bocsássunk meg a butaságban vétkezőknek, a hatalmi tébolyban tetszelgőknek és talán saját magunknak is azért, amikor mi szerepeltünk csúnyán. Gondoljanak a régi betegtársakra, élvezzék örömmel, hogy jobban vannak, és a tényt, hogy életben vannak, túl a rossz napokon! Lapozzák fel a fotóalbumokat, bennük a régi nyarakat, kirándulásokat, milyen volt a régi útitársakkal járni-kelni. Az emlékek gyűjteménye akkor is kinyitható, ha nem villantott senki a vakuval és nem maradt fénykép az eseményekről. Számolják végig: hány helyen laktak eddigi életükben, milyenek voltak a régi lakótársak, bérlőtársak, tulajdonostársak, mi lett velük? És a régi munkatársaik közül kitől tanulták a legokosabb trükköket a munkához? Sportolnak-e a régi cimborákkal? Ma is elkapnának egy röpülő labdát?
Ábrándozni csak szabad: ki volt a legkedvesebb az élettársak közül? Kire gondolnak sajnálkozva, hogy nem lehetett mégsem élettársi kapcsolat a régi szerelemből? Miért is hagyták abba? És ki a legjobb alvótárs? A kispárnája vagy a kismackója? A horkolós házastársa? Vagy akit még nem hívott az ágyába? Lehet, hogy ő lenne a legjobb szülőtárs?
Nos, játsszanak a gondolatokkal, nincsenek társak nélkül!