Ilyen állapotban van a kórházba került Dévényi Tibor
origo.hu
"Pssszt, Pannika!" felirat inti rendre a látogatót már az utcán. Az alvó kislányt ábrázoló táblát egy figyelmes szomszédjuktól kapta Onyutha Judit, a tv2 bájos kismama időjósa, aki már csak néhány napig ígér nekünk napsütést vagy záporesőt.
- Festői környezetben, a tököli parkerdő és a Kis-Duna közelében élsz a családoddal. De innen beautózni naponta a tévébe?!
- Kirándulás közben fedeztük fel ezt a helyet, imádunk itt lakni. De a kocsikázástól valóban kiráz a hideg. Ha dolgozom, naponta kétszer járok be, így négy órát autózom. Ilyenkor fél ötkor kelek, fél hattól smink, ruha, készülés az előrejelzések alapján, felvétel. Mire két és fél éves Panni lányom nyolc körül ébred, már itthon vagyok. Az óvodába én viszem; míg ő délig ott játszik, én pihenek. A délutánt együtt töltjük, aztán fél négykor újra autóba vágom magam, minden elölről, és hétre, az esti szertartásokra érek haza.
- Első hallásra bonyolultnak tűnik, pláne kismamaként...
- Pedig nem az, nekünk ideálisnak bizonyult. Tíznapos folyamatos tévézés után két hétig a családommal lehetek. A férjem rövid tengerentúli járatokon pilóta, ő két-három napos távollét után akár egy hetet is velünk van. Ezt a két beosztást kell okosan egyeztetnünk, és akkor sokat lehetünk együtt.
- Számíthatsz családi segítségre?
- Igen, bár az én világjáró családommal ez sem hétköznapi. Az édesapám itt tanult az agrármérnöki egyetemen, mikor megismerkedett anyuval. Aztán nyakukba vették a világot, és gyermekestül mentek, ahová a munka hívta őket. Az öcsém most Londonban él, a bátyám és a szüleim Ugandában. A többieket ritkán látom, de anyu minden negyedévből egy hónapot velünk tölt, és akkor sok terhet levesz a vállamról.
- Nem érzed röghöz kötöttnek a mostani életed a korábbi utazgatások után?
- Ne hidd, hogy tinédzserlányként leányálom volt az életem! Gyermekkoromban éltem Ugandában, Kenyában, Németországban, 1989-ben költöztünk vissza Magyarországra. Mire megszoktam egy iskolát, új barátaim lettek, már költöztünk is tovább. Be akartam fejezni a német nyelvtanári szakot, ezért nem tartottam a szüleimmel újra Ugandába. Szeretek tartozni valahová, amit az otthonomnak nevezhetek, ez pedig nekem már itt van.
- Azért az utazás nem tűnt el sohasem az életedből!
- Valóban, a tévézés előtt a Malévnál dolgoztam stewardessként, ott ismerkedtem meg a férjemmel. Panni beleszületett a "röpködésbe", három hónaposan már egy torontói útjára elkísértük Lacit.
{p}
- A tv2 akkori programigazgatója egy Malév-forgatáson figyelt fel rád. Mi szólt melletted?
- Egyértelműen a megjelenésem, a félvér származásom. Egzotikus új arcot kerestek; ha egy kínai lány tetszik meg, ma őt látnánk naponta.
- Kismamaként is úttörő voltál a képernyőn. A hírolvasó hölgyek még csak-csak leplezhetik az asztal mögött a pocakjukat, de téged Pannival "egész alakban" felvállalt a csatorna.
- Terhességem bejelentésekor nem tudtam, mire számíthatok, de őszintén szólva boldog kismamaként akkor ez nem is érdekelt, mindenre felkészültem lélekben. Örülök, hogy sem akkor, sem most nem kerültem le a képernyőről. Boldogan dolgozom, hisz nem vagyok beteg, "csak" babát várok.
- Nem visel meg, ha szélsőséges időjárásról kell beszámolnod?
- Az elmúlt hetek felhőszakadásait nehezebb szívvel mondtam, ismerve a híradásokból a következményeit. Főleg akkor nyomasztott, mikor tudtam az előrejelzésekből, még nincs vége az esőzésnek és a vele járó sorstragédiáknak. Belegondoltam, milyen lenne, ha a mi házunkat mosná el a víz... Ha ezen nem tudnék túllépni, alkalmatlan lennék a munkámra.
- Hogy viseled a terhességet?
- Egész jól! Eleinte egy hónapig émelyegtem, de ez hozzátartozik. Az első terhességemnél sokkal többet törődtem magammal, ami Panni mellett már lehetetlen. Ez nem baj, sőt ez is erőt ad, hogy ne hagyjam el magam.
- Milyen kislány?
- Tipikus nő: érzékeny és akaratos. Amit elhatároz, véghez viszi, jól feltalálja magát. Kicsit más, mint a kortársai, mindent máskor és fordítva csinál.
- Féltékeny az érkező kistestvérre?
- Még nem, de ezt később biztosan nem ússzuk meg mi sem. Lelkesen puszilgatja a pocakom, és ragaszkodik hozzá, hogy a baba majd az ő szobájában aludjon.
- Tartasz a szüléstől?
- Félelem és várakozás egészséges állapotában érzem magam. Panni császármetszéssel jött a világra; ettől ugyanúgy tartok, mint a számomra ismeretlen természetes szüléstől.
- Meddig láthatunk még a képernyőn?
- Terhességem 32. hetében járok, szeptember 23-ra várjuk Marcellt. Augusztus első napjaiban még tőlem tudhatják meg a várható időt, aztán januárig visszavonulok. Elköszönök majd a nézőktől.
origo.hu
borsonline.hu
life.hu
hirtv.hu
haon.hu
origo.hu
mindmegette.hu
vg.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu