Jogi esetek

Egy vidéki üzemben két dolgozó a silóból próbálta kikaparni az előző nap betárolt szőlőcefrét. A cefre beragadt, nem sikerült kikotorni vasvillával, felülről sem lehetett elmozdítani, ezért a munkájukat irányító férfi elszaladt létráért. Előzőleg figyelmeztette munkásait, hogy ne csináljanak semmit, amíg vissza nem ér. Egyikük nem hallgatott a jó szóra, és beugrott a silóba. Perceken belül rosszul lett, elájult, ekkor a kollégája is beugrott, hogy kimentse. A siló alján felhalmozódott szén-dioxidot belélegezve mindketten meghaltak, mielőtt a létra megérkezett volna.
Az elhunytak hozzátartozói beperelték a munkáltatót, merthogy rokonaikat munkavégzés közben érte baleset. A probléma csak az volt, hogy a baleset áldozatai főnökük tájékoztatása és tiltása ellenére ugrottak be a silóba, ezért kellett meghalniuk - ha eltekintünk a jogi szakkifejezések használatától, úgy is mondhatjuk: maguknak csinálták a bajt. Ez volt a munkáltató érvelésének a lényege: az általános felelősségi szabályok szerint ő mindent megtett azért, hogy ne történjen baleset. (Jogi nyelven: úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható.)
Csakhogy a jog többféle felelősséget ismer. Az első és legfontosabb az általános felelősség: ha kárt okoztam, megtérítem. Ha bizonyítani tudom: én mindent megtettem azért, hogy kárt ne okozzak, akkor mentesülhetek a felelősség alól. Látjuk, már itt is nehéz a károkozó dolga, hiszen rajta van a bizonyítási teher. Azonban ha valami olyan veszélyeset művelek, ami közben az átlagosnál sokkal jobban kell figyelnem, hogy kárt ne okozzak, nem elég a mentesüléshez, hogy mindent megtettem - éppen azért, mert ha már veszélyes tevékenységbe fogtam, azt is vállaltam, hogy nem is kerülök olyan helyzetbe, amiből bárkinek kára származhat. Ilyen veszélyes üzem például az autóvezetés vagy a lőfegyverhasználat, és még seregnyi más dolog (amelyek törvényben nincsenek felsorolva!). Mert ha veszélyes mutatványokat végzek, és kár keletkezik, mindenképpen fizetnem kell - ha minden tőlem telhetőt megtettem, akkor is. Csak úgy mentesülhetek, ha bebizonyítom, hogy az én veszélyes tevékenységemtől független, külső ok okozta a bajt, ráadásul semmit nem lehetett volna tenni az elkerülésére (ez a tevékenységi körön kívül eső, elháríthatatlan ok).
Könnyen ki lehet találni ezek után, hogy a rokonok arra hivatkoztak: itt nem az általános felelősségi szabályokat kell alkalmazni. Hiszen a siló tele volt mérges gázzal, és az ilyesmi veszélyes. A munkáltató viszont úgy vélte, semmilyen törvénymagyarázatban nincs arról szó, hogy tárolósilót működtetni fokozott veszéllyel járó tevékenység lenne.
A bíróság kimondta: azért nincs felsorolva a szabályokban, hogy mi számít veszélyes tevékenységnek, mert a technikai fejlődés ehhez túl gyors. Nap nap után új veszélyes tevékenységeket találunk ki, amelyeket számba venni sem lehet, nemhogy törvénybe foglalni. Ezért a munkáltatót kártérítésre kötelezték, ámde csak a felét kellett megfizetnie - így jutott kifejezésre az, hogy az elhunytak magatartása jelentősen közrejátszott saját halálukban.