Együttélősdi

Már kicsi korban kezdődik: "Ezt a mama kedvéért, ezt a nagyi kedvéért, edd meg, aranyom, nekem nősz nagyra!" És a jó gyerek megeszi, a többet is megeszi, mert szót fogad. Megeszi, mert kitágult a gyomrocskája. Megeszi, mert aggódnak, ha sovány: az egészséges csecsemő pufók. Együnk hát, ha van mit. Együnk, hogy más is lássa: telik rá. De az evéssel jön a hízás is.
Évtizedek mennek úgy, hogy egyetlen nap se lehet nyugta az embernek, egyetlen túrós csusza vagy Rigó Jancsi nem mehet le az ember torkán anélkül, hogy bűntudata lenne.
Na jó, akkor fogyókúrázzunk! Veszünk egy jó kis receptet (tele van velük a padlás), azt a tojásos-spenótosat mondjuk, amitől pár éve is lefogytam x kilót. Vagy azt a csirkéset inkább? Az amerikai klinikákét vagy a barátnőkét? A döntés fél siker. Úgy tanultuk, hogy ha valamit elkezdünk, be is kell fejezni. Ezért is él át a túlsúlyos több tucat fogyókúrát. Mert elkezdi és be is fejezi. Mert a kilengéseket még magyarázni lehet (muszáj volt enni, vendégségben mégse illik visszautasítani, munkaebéd volt, a főnök nem törődik a diétámmal, ha én hívok vendéget, nekem is ennem kell velük), de a folyamat megszakítását nem.
Szóval hősnek érzi magát az ember, ha fogyókúrázik! És hősnek lenni jó. A hős igenis dicstáblát vár, pompát és ünneplést. Elképzeli magát a tíz évvel ezelőtti ruhában, és ha már le is ment két-három kiló, akkor napbarnítottan a fürdőruhában. Bámuló szemek, férfiak, sőt nők irigy tekintete lebeg a szeme előtt.
Az igazság az, hogy a kutya se veszi észre. Hogy benne van harmincnapi szenvedés, lemondás? Mi ez ahhoz képest, amit a mai "szépségfasizmus" diktál? Deszkavékony csajok, darázsderék, kockás hasú férfiak, anorexiás modellek!
Nem azt kellene receptre írni, hogy mit evett a fogyókúra heteiben, hanem azt, amit nem. Kimaradt húsz bögre maceszos kakaó, napi húsz deka sült krumpli, a hétvégi rántott husik, a nagyi palacsintája, a születésnapi torta, a gombóc a levesekből, a banán, a zsírdús tej, de még az a kis virsli is céklával. De mire a szenvedés? Hogy két kilót fogyjon, ahhoz hat hétig kell önmegtartóztatásban élni, de ha két napig eszeget, rögtön visszajön a két kiló helyett három! El se tudja képzelni, aki nem ebben él!
Fogyiteák, -kapszulák. Soványító krémek és csodafűszerek. Étvágyelvevők és zsíroldók. Mert aki kétségbe van esve, az megetethető, rávehető és megvehető. Küzdeni vagy feladni. Nincs harmadik út. Nincsenek csodák. El kell fogadni, vannak ennél súlyosabb örökségek is. Vannak igazi bajok, és vannak igazi éhezők. Mit hisztériázunk jó dolgunkban azért, hogy mit NEM kellene megennünk - örüljünk, hogy van miről lemondani!
Minden elismerésem a küzdőknek, és nem vetem meg a feladókat sem. Tegyünk meg mindent önmagunkért, érezzük jól magunkat a bőrünkben.