Jogi esetek

Egy férfi télen leállította autóját a háza előtti parkolóban, a sebességváltót azonban egyes fokozatban hagyta, a kéziféket pedig nem húzta be. A környéken csapatosan rohangászó gyerekeknek az az ötlete támadt, hogy a járgányt meg kellene tolni. Az elhatározást tett követte. Elképzelhetjük a gyerekek meglepődését, amikor az autó nemcsak gurult, de a tologatástól még a motorja is beindult, és egy másik parkoló gépkocsinak ütközött - ami természetesen jól összetört.
Ki fizesse ki a kárt? Természetes, hogy hasonló esetben a kárt okozó jármű gazdáját vesszük elő, akinek valószínűleg van felelősségbiztosítása - a biztosítónak éppen az a dolga, hogy fizessen, ha a kár a biztosítottnak róható fel. Csakhogy - erre már e hasábokon is láthattunk példát - a gépjármű-felelősségbiztosítás ott végződik, ahol mi eltesszük a slusszkulcsot. Forgalomban okozott károkért fizet a biztosító, de ha az autó motorja állt, és mi a közelben sem voltunk, akkor nem.
A gyerekeket hajkurászni, szüleiket abajgatni hasonló esetben nem túl célravezető - különösen, ha fogalmunk sincs, honnan szalajtották a kis károkozókat. Képzeljük el: neki kellene állni bizonygatni, hogy melyik büdös kölök volt ott, melyik tolta, melyik húzta - majd tízszer menni tíz pár szülőhöz a kártérítésért.
A biztosító nem fizet, a gyerekek elérhetetlenek, marad tehát az autó tulajdonosa, aki elszökni nem tud. Ezért a károsult a feledékeny férfin követelte autójának javítási költségeit. Ő tiltakozott, mivel a kéziféket ugyan nem húzta be, de az autót bezárta, stabilan állt, amikor a parkolóban hagyta - ha a gyerekek nem lökdösik, semmi gond nem lett volna. Arra pedig nem számít az ember, hogy az autóját csak úgy mezítláb meglovasítják.
A vita jogi szempontból a polgári törvénykönyv egyik legtöbbet idézett szabályától indult el: "Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható." Hogy egy helyzetben általában mi várható el, arról elég sokat szokás beszélni a bíróságon: akkor a legegyszerűbb a helyzet, hogyha egy másik jogszabály világosabb utasításokkal látja el az ember fiát. Ebben az esetben akadt ilyen: mégpedig a KRESZ, mely szerint az autót akkor szabad őrizetlenül hagyni, ha az üzemben tartó gondoskodott arról, hogy a jármű magától ne indulhasson el, és illetéktelen se indíthassa el.
A kárt okozó autó tulajdonosa úgy vélte, hogy ő pontosan ezt tette:  leállította a motort, bezárta az ajtót, az indítókulcsot pedig zsebre vágta. A bíróság viszont úgy vélte, hogy a KRESZ nem arról beszél, hogy az autó motorját el lehet-e indítani vagy nem. Hanem arról, hogy az egész autó el tud-e indulni, függetlenül attól, hogy a motor jár-e. Jelen esetben pedig a gépjárműt illetéktelenek indították el - és ezért az autó tulajdonosa a felelős.
Ami természetesen nem jelentette azt, hogy az egész kárt neki kellett volna megfizetni. A bíróság figyelembe vette, hogy a kézifék be nem húzása csak része azoknak az eseményeknek, amelyek a kárhoz vezettek - nagyobb felelősségük azoknak az ismeretlen gyerekeknek van, akik az autót tologatták. Ezért a kár egyharmadát kellett a feledékeny autósnak megfizetnie - a maradék cechet pedig szegény károsult állja, hacsak a széllelbélelt gyerekeket meg nem találja valaha.