Jogi esetek

Egy szövetkezet már rég nem végzett semmilyen munkát, illetve mezőgazdasági tevékenységet. Az ingatlanvagyon nagy része megvolt még, ennek elemeit adták bérbe, illetve adogatták el a tisztségviselők. A szövetkezet tagjainak egy része, akik a fenntartási munkálatokban szakmájuk révén részt tudtak venni, munkaviszonyban voltak és fizetést kaptak, a többieknek viszont csak az üzletrészeik alapján volt járandóságuk a szövetkezet eredményéből.
Egy év végi közgyűlésen a jelenlévők elfogadták a vezetőség beszámolóját az éves gazdálkodásról. Kiderült, hogy ötmillió forint adózás utáni nyereséget könyvelhettek el, aminek nagy része az ingatlanvagyon áruba bocsátásából, vagyis a közös vagyon feléléséből keletkezett. Ezután szavazni kellett arról, hogy mi történjen a nyereséggel. Mivel azok egy része, akik már nem dolgoztak a szövetkezetnek, nem volt jelen, a közgyűlés többsége úgy döntött, hogy 150 000 forintot félretesznek az eredménytartalékba, 4 840 000-et szétosztanak azok között, akik munkát végeztek a szövetkezetnek, a maradék tízezret pedig azon tagok között, akik nem.
A szövetkezetnél munkát nem végző, de üzletrésszel rendelkező tagok megtámadták a döntést a bíróságon. Úgy érveltek, valódi munkát a többiek sem végeztek, hiszen minden eredmény abból származott, hogy a közös vagyont árulták. Ráadásul szerintük az eredmény felosztásában nem lehet különbséget tenni dolgozó és nem dolgozó tagok között, hiszen aki dolgozik, az a munkájáért kap fizetést a szövetkezettől.
A munkaviszonyban álló tagok viszont úgy vélték: a közgyűlés határozatképes volt, formailag szabályosan hozták meg a döntésüket, a bíróságnak nem kell vizsgálni azt, hogy maga a döntés kinek miért kedvez. De ha mégis vizsgálni akarja, akkor is nekik van igazuk: hiszen a szövetkezeti törvényben benne van az is, hogy a tag a szövetkezet eredményéből "személyes közreműködésének, vagyoni hozzájárulásának és egyéb érdekeltségének megfelelően" részesedjen. Vagyis nemcsak az üzletrészek számítanak, hanem az is, hogy ki hogyan vesz részt a közös tevékenységben.
Az elsőfokú bíróság a munkaviszonyban álló tagoknak adott igazat: szabályosan hozták a határozatot, annak tartalmát pedig nem kell vizsgálni. Másodfokon ezzel ellenkező eredmény született. Megállapították, a munkaviszonyban végzett tevékenység személyes közreműködésnek számít, vagyis a fent idézett szövetkezeti törvényt figyelembe véve igenis előnyt kell hogy jelentsen az eredmény szétosztásánál. Ami az üzletrészeket illeti, azok egyéb érdekeltségnek minősülnek, nem pedig vagyoni hozzájárulásnak. Tehát valóban több pénz jár az eredményből annak, aki dolgozik is, ámde az elosztás módja nem volt helyes. A jó megosztás az lett volna, ha az eredmény 51 százalékát kapják üzletrészeik arányában azok, akik munkát végeztek a szövetkezetnek, a maradék 49-et pedig az összes, dolgozó és nem dolgozó tag között kellett volna szétosztani.