A teremtés halódó koronái

Kislány koromban sokáig nem tudtam, kik lehetnek a sokat emlegetett "teremtés koronái". Őszintén elképedtem a felismeréskor: a fiúkra céloznak. Andrisra, akit körzővel szurkáltam a pad alatt, ha összefirkálta a vadonatúj favonalzómat?! Vagy Lacusra, aki egy normális őszi falevélgyűjteményt sem tudott összehozni környezetismeret-órára?! Ilyen szamárfüles füzetekkel és feketéllő körmökkel Robi végképp nem lehet az a titokzatos koronás fő, aki majd elrendezi a világ dolgait!

Családi körSzijjártó Gabriella2005. 11. 04. péntek2005. 11. 04.
A teremtés halódó koronái

Tizennégy éves korunkban, mikor befejezve az iskolát szétszóródtunk, még mindig nem láttam bennük - az elképesztő nagyságú pattanások, a nevetségesen óvott arcpihék és a bizonytalan baritonok mögött - az erősebbik nemet. Ballagáskor nyakigláb, cingár alakjukon lógott az ünnepi öltöny, és állandóan arcukon ülő, idétlen vigyorgásukkal mintha mindig épp egy Old Spice-reklámból léptek volna elő.
Egy évtized múltán, az első osztálytalálkozón kezdtem kapiskálni valamit az erőtől duzzadó, életvidám férfiak láttán. Igaz, mi, lányok szóhoz sem jutottunk, mert - akárcsak egy kakasviadal felborzolt faroktollú résztvevői - egymáson túllicitálva kérkedtek a kocsikkal meg a ranglétra megjárt fokaival.
A húszéves találkozóról ketten hiányoztak. Gyengének bizonyultak. Előbb Robi adta fel a küzdelmet a világgal szemben, aztán Andrist temette maga alá a vállalkozása. Megállt a szíve. Ahogy oly sok férfinak mostanság.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek