Piruló pirulák

Vitán felül áll, hogy számunkra a fő mumus a gyógyszer. Ha megbetegszünk, azt ugyebár megválaszthatjuk, hogy az ingyenes állami egészségügyi ellátás kereteiben gyógyíttatjuk magunkat (már ha fizetünk-fizettünk járulékot, és így van társadalombiztosítási kártyánk), avagy magánorvoshoz fordulunk. De a dolog természetéből fakadóan ritka az az orvos-beteg találkozás, amely receptfelírás nélkül végződik. A gyógyszert pedig tanácsos kiváltani a gyógyuláshoz. És itt kezdődnek a legfőbb bajok...
Hogy a kenyér meg a gáz ára folyamatosan emelkedik, azt lassan már természetesnek vesszük, de azt igazságtalannak érezzük, ha a patikaszerekért kell egyre többet kiadni. Reménytelenül él bennünk, hogy az egészségügy finanszírozása - csakúgy, mint a szociális ellátásoké, a nyugdíjaké vagy az oktatásé - teljes egészében állami feladat. Még akkor is így gondoljuk, ha tudjuk: ennek árát is az egészségesek fizetik be járulékként. Ámde a piac farkastörvényei az egészségügyben is érvényesek, ezért - ha tetszik, ha nem - a gyógyszeráremelések is elkerülhetetlenek.
Még ezt is csak-csak megértenénk, ha évente egyszer, jól előkészített módon történne. Ám a gyógyszerkassza év közben menetrendszerűen kiürül, és ilyenkor újabb és újabb rendeletek születnek, amelyek árát a betegeknek szó szerint meg kell fizetniük. A legutóbbi döntés, az úgynevezett támogatásfixesítés hatására például július óta átlagosan 13 százalékkal kerülnek többe a gyógyszerek, mint tavaly - derül ki a GFI Egészségügy-kutató Intézet elemzéséből. Az azonos hatóanyagú különféle gyógyszerekhez az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) azonos összegű támogatást rendelt, méghozzá az adott csoporthoz tartozó legolcsóbb termék után járó, tehát a legkisebb összeg mértékéig. A terápiás fixesítés pedig azt jelenti, hogy az egyes meghatározott betegségek kezelésére egyformán alkalmas termékeket egy meghatározott összeggel támogatja a biztosító, ettől remél megtakarítást a gyógyszerkassza számára.
Így fordulhat elő mondjuk, hogy a tb bizonyos szerek árához egységesen száz forint támogatást ad, a fennmaradó részt pedig a beteg állja - akár 300, akár 1500 forintba kerül. Vagyis az eleve drágább gyógyszerek kerülnek még többe.
- Ha valaki megteheti, hogy orvosával konzultálva áttér olcsóbb szerre, akkor persze a költségei nem nőnek - magyarázza Szirmák Eszter, lapunk kardiológus "háziorvosa". - Ám ez nem mindig járható út, sőt számtalan veszélyt rejt. Az egyik koleszterincsökkentő gyógyszer néhány éve még kétezer forintba került, ma pedig pár százért megkapjuk. Hogy lehetséges ez? Egy új szer évekig szabadalmi védettség alatt áll, kizárólag a kifejlesztő cég gyárthatja, ezért egyeduralkodóként sokat is kér érte. A védelem lejárta után azonban eladja a licencet más gyógyszergyáraknak vagy azok maguk készítenek másolatokat, s így az eredeti szer sok formában, új néven kerül piacra. Ezek az úgynevezett generikumok jóval olcsóbbak, ezért az OEP akkor jár jól, ha nem fixesített szereket írnak fel az orvosok. Hisz nem mindegy, hogy egy ötszáz vagy egy ötezer forintos gyógyszer kilencven százalékát vállalja magára az állam.
Csak vérnyomáscsökkentőből több száz fajta van forgalomban, akad köztük 50, 70, 90 százalékos támogatottságú és ingyenes egyaránt. A betegnek természetesen az az érdeke, hogy a lehető legolcsóbban gyógyuljon meg. Első látásra úgy tűnik, hogy a generikumok felé hajlik.
{p}
A gyógyszerbőség zavarában a veszély abban rejlik, hogy nem mindig világos: vajon azok milyen mértékben egyenértékűek egymással és az eredetivel? A licencvásárlók garantálják a minőséget, hiszen megkapták a ható- és stabilizálóanyagok sorát, valamint az összeállítás mikéntjét. A másolatok között azonban fehér holló az igazán jól sikerült szer. Gyakran előfordul, hogy ezek a gyártmányokat az eredetihez képest dupla adagban vagy naponta kétszer kell bevenni, vagyis kétszeres mennyiséget fizet a beteg és tb egyaránt - s máris vitatható az olcsóság kérdése, és kétszer annyi idő alatt gyógyul meg a beteg.
- A mindennapi gyakorlatban az orvos és a beteg közösen mérlegel, hogy az eset ismeretében melyik szer lenne hatásos és mit bír el a pénztárca - mondja Szirmák Eszter. - Mindenkor az egészségügyi kormányzat dönti el, mely gyógyszerek kapjanak állami támogatást, mennyi és mi kerüljön közgyógylistára. Erről jómagam több mint húsz éven át a IX. kerületi rendelőintézet szegényebb betegei számára főként az olcsóbb gyógyszereket választottam, míg a Telki Magánkórház orvosaként gyakrabban írok fel korszerűbb, gyorsabb hatóidejű, naponta egyszer adagolható orvosságokat.
A gyógyszerezést tekintve Angliában a legbiztonságosabb és átláthatóbb a helyzet: a bizonyítékon alapuló orvoslás alapelve szerint csak olyan, nagyrészt eredeti szereket használnak, amelyeket előtte öt-tíz éven át, sok száz vagy ezer esetben, igen szigorú feltételek mellett vizsgáltak. Sok-sok új gyógyszer megjelenésével és együtt adásával lehetséges például, hogy csak évek múlva derül ki egy-egy ritka mellékhatás, ami miatt sürgősen kivonják az adott szert a forgalomból.
Európai összehasonlításban a franciák fogyasztják a legtöbb gyógyszert, kétszer annyit, mint a németek. A listát a fájdalomcsillapítók, a nyugtatók és altatók, valamint az antibiotikumok vezetik. A támogatott szerek negyven százaléka ingyenesen vehető át a patikákban, sőt a mienkhez hasonlóan a francia tb is az olcsóbb generikumokra való áttérést javasolja a betegeknek. Spanyolországban azért lehet a legolcsóbb a gyógyszer, mert ott használják a legtöbb másolatot, és ez lenyomja az árakat. A kockázatokról pedig már nem szól a fáma.

Bogyók nélkül
Nemcsak az a baj, hogy túl sokféle hatóanyagú és árfekvésű orvosság közül választhatnak az orvosok, és ilyenkor több szempontot kell szem előtt tartaniuk, hanem hogy nálunk a betegségek megelőzése helyett a nagy gyógyszerfelhasználás jellemző. Ha panaszunk van, azonnal külön-külön pirulával orvosolják a magas koleszterinszintet, a húgysav felgyülemlését és persze a vérnyomást. A beteg és doktor egyaránt természetesnek veszi, hogy - a legegyszerűbb és leggyorsabb megoldásként - valamilyen szert írjanak fel, s emellett rendszerint szóba sem kerül a nem gyógyszeres kezelés. Ha teljesen nem is lehet minden esetben mellőzni a kemikáliákat, a mozgás, a helyes táplálkozás ösztönzésével, a stresszhelyzetek kerülésével gyorsan helyreállítható akár a koleszterinszint, akár a vérnyomásérték. Orvos szájából hitelesen hangozhat a megállapítás: nem a gyógyszerek segítségével lehet sokáig élni, hanem az egészséges életmóddal.
{p}
Orvosságot csak élő betegnek!
Januártól új informatikai rendszert helyeznek üzembe, amely kettős ellenőrzést végez. Az adatbázisból kitűnik, hogy egy-egy orvos az adott régió átlagánál kirívóan több és drágább tb-támogatott orvosságot ír-e fel. A rendszer azt is kimutatja majd, ha valamelyik gyógyító eltér az úgynevezett szakmai protokolltól. Az egy-egy betegség gyógyításának módjáról szóló irányelvek azt is tartalmazzák, hogy melyik fázisban milyen típusú gyógyszert kell alkalmazni. A patikákban beváltott receptek és a taj-számok összekapcsolásával pontosan nyomon lehet követni, melyik háziorvos milyen orvosságot vagy segédeszközt írt fel, és a biztosított mit váltott ki.
A változástól azt remélik, hogy megszűnnek majd az eddigi gyógyszer-visszaélési ügyek. Jelenleg is folynak a kihallgatások több száz orvos ügyében, akik jutalékért cserébe írták fel betegeiknek egy bizonyos gyógyszergyártó cég készítményeit. Számlák bizonyítják ugyan, hogy különböző összegeket vettek fel az elmúlt években, mert előadásokat, továbbképzéseket tartottak, tanulmányokat készítettek a cégnek. A bizonyítékok azonban azt tanúsítják, hogy kettő- és négyezer forint közötti összeget kaptak egy-egy koleszterincsökkentő készítmény felírásáért.
Korábban olyan eseteket is hallhattunk, hogy orvosok elhunyt betegek nevére írtak fel és váltottak ki tb-támogatott gyógyszert, amelyet aztán többnyire külföldön értékesítettek. A közgyógyigazolványok tavaszi lecserélése is a visszaélések kivédését szolgálta, minthogy becslések szerint a gyógyszerkassza 8-9 százaléknyi kifizetése nem a rászorulókat segítette.

Közgyógy-tudnivalók
Alanyi jogon kapják az ingyenes gyógyszert biztosító igazolványt egészségügyi állapotuk alapján az I. és II. csoportba sorolt, 67 százalék fölötti rokkantak. Közgyógyellátás jár annak, akinek a családjában az egy főre jutó jövedelem nem éri el az öregségi nyugdíj mindenkori minimumát (jelenleg ez 24 700 forint), egyedülállók esetében ennek másfélszeresét. Az önkormányzat méltányossági alapon is megadhatja a jogosítványt, ha az igénylő családjában az egy főre jutó jövedelem az öregséginyugdíj-minimum vagy annak kétszerese közötti összeg (ha a település anyagi helyzete engedi, ennél magasabb határt is szabhatnak), és ennek 25-35 százalékát az igénylő igazoltan orvosságra kell hogy fordítsa.

A gyógyszerek 85 százaléka a tb által különböző mértékben támogatott vagy ingyenes, a maradék 15 százalékért kell a betegeknek teljes vételárat fizetniük.
A hatezer támogatott orvosságból mintegy kétezer került júliustól a fix támogatási körbe.
A korábbi, átlag 63 százalékos támogatottsági szint 59,2-re csökkent, azaz az egészségbiztosító egy százforintos gyógyszer árához már csak 59,2 forint támogatást nyújt, a többit a beteg állja.